A magyar nyelvű oktatás és iskola
1944 után-Czébely Lajos " A viski magyar iskola története" c. könyv alapján
A Vörös Hadsereg 1944. október 22-i Viskre való bevonulásával elkezdődött a község magyarságának második kisebbségi korszaka. A ,,háromnapos munkaakció"-ként ismert fizikai leszámolást lelki terror tetézte, ami nem okozott kisebb kárt az előzőnél. Azzal, hogy bűnös népként kezelték a viski magyarságot is. Minden eszközt felhasználtak arra, hogy beszugerálják lelkükbe a bűntudatot. Ezzel párhuzamosan folyt a hivatalos ideológia iskolát sem mellőző-sőt arra alapozó-súlykolása, amely szerint a szocializmus tisztább, nemesebb rendszer, biztosítja a társadalmi igazságosságot és egyenlőséget, amiért az új rendszernek hála és köszönet jár a nép részéről. Köszönet azért, ,,hogy kollektíven megbélyegzett magyarokból ,,szovjet magyarokká" válhatnak."
Az új hatalom első lépésként megszünteti az egyházi iskolákat, s ezzel az állam teljesen bekebelezi az oktatást. Az 1944/45-ös csonka tanávben ukrán nyelven folyik úgy-ahogy a tanítás. A magyar tanítók nagyobb része már nem tartózkodott a községben. Kit besoroztak még azelőtt, ki elmenekült az oroszok elől, többen a sztalini lágerekbe kerültek, az itthonmaradottakkal szemben pedig bizalmatlan volt az új vezetés. Miután 1945 júliusában létrejön a szovjet-csehszlovák egyezmény Kárpát-Ukrajnával való egyesítéséről, az 1945/46-os tanévben elkezdődik a magyar nyelvű oktatás az elemi iskolában. A tanórák a nagy utcai egykori állami iskola és református iskola épületeiben valamint a Piac utcai iskolában folytak Szedlák Mihail egykori csehszlovák, később magyar, a szóbanforgó időben szovjet tanító igazgatásával.
Néhányan a ,,régi magyar" tanítók közül is taníthattak a hivatalos szervek elnézécével, természetesen előnyt élveztek a magyar nyelvet bíró szláv származásúak. Mindenesetre valamennyien nehéz helyzetben voltak, mert az új szovjet iskola materialista és ateista világnézetet kellett hirdessen, és ennek szellemében nevelő intézet lett, amelynek ,,nemcsak általában a kommunizmus elveinek közvetítőjévé ellett lennie, hanrm egyszersmind annak az eszmei, szervezeti és nevelői befolyásnak közvetítőjévé is, amelyet a proletariátus gyakorol a dolgozó tömegek félproletár és nem proletár rétegeire abból a célból, hogy a kommunizmus végleges megvalósítására képes nemzedéket neveljen. A tanító munkahelyének megtartása érdekében ezen a vörös vonalon volt kénytelen oktatni megszakítás nélkül a 80-as évek közepéig. Vagy kioperálta magából az önálló gondolkodást és személyiséget, vagy kettős életet kellett élnie. Mindez az új szocialista ember kialakítása érdekében történt.De a ,,múltját" mindegyiknek számon tartják. 1946-ban már elkezdődött az életben maradt hadi-és civil foglyok hazatántorgása, Visk nevét már Viskove-ra változtatták, mikor Csajkovich Béla római katolikus kántortanítót elhurcolják, Szakács Pál volt magyar állami tanítót és leventeoktatót pedig az iskolai tanóráról ,,szállítják" el. A nemzeti érzés és a vallásosság bárminémű megnyilvánulása burzsoá csökevénynek számít, amit nyíltan hirdetnek. A tanító nem járhat templomba, mert emiatt elveszítheti állását, az ifjúság is csak titokban látogatja az istentiszteleteket.
1947-ben, miközben erőszakos kolhozosítás zajlik, a magyarul is csak szlávos atyai néven szólítható tanítókat kuláklisták összeállítására, államkölcsönök szervezésére, beszolgáltatások végrehajtására kényszerítik, a magyar elemi beolvad a 7 osztályos magyar tannyelvű általános iskolába. Az államnak érdekében áll a több mint félezer magyar nemzetiségű iskolás szovjet ideológiába való belenevelése, a szülők pedig, ha bizalmatlanok is az új típusú materializmus és ateizmus szellemében nevelő iskolával szemben, más választásuk nem lévén, a helyzet javulásának reményével küldik gyermekeiket a magyar tanítási
nyelvű iskolába. Azt is tudnunk kell, hogy voltak ebben az időben is olyan tanítóink, akik belecsepegtették a tananyagba az anyanyelv, a nemzeti kultúra és tudomány szeretetét.
Az 50-es évek elején azonban a magyarság beolvadását meggyorsítható új jelenségre figyel fel a viski agyarságnak a nemzeti megmaradást szívén viselő magva. A pszichikai-esisztenciális kényszerből vagy saját karrier-és presztizsszempontjaiból gyermekeiket ukrán iskolába járató magyar szülőkön kívül egyre többen akadnak, akik látva a hatalom nyelvének hiányos ismeretéből adódó esélyegyenlőtlenséget, ukrán nyelven taníttatják gyerekeiket. Az ukrán tannyelvű Viski 1.sz. Középiskola megnyitása után még több gyermekét továbbtanítani szándékozó szülő járata oda gyerekét. Természetesen a továbbtanulásra vágyó magyar iskolások is csak az ukrán középiskolában tanulhatnak tovább. Így keződik el már az 50-es évek elején a magyar anyanyelvű gyerekek átszivárgása az 1. sz. középiskolába, s ezt a folyamatot az állami hivatalok ukrán iskola melletti agitációja is felerősíti.
Évente átlagosan 417 tanuló járt iskolába, az egy műszakban történő tanításukhoz legalább 14 tanteremre lett volna szükség, de annyit az állami szervek nem tudtak biztosítani még úgy sem, hogy a Piac utcai Kék Bolt-nak nevezett épületet és annak udvarán levő elavult melléképületet a magyar tannyelvű iskola rendelkezésére bocsátották, ahol néhány alsós osztály és a könyvtár működött jó ideig.
Az 1960/61-es tanévtől az általános iskola 8 osztályossá alakult, ami még inkább súlyosbítja a tanteremhiányt. Ekkor erősödik fel a szülők és a tantestület magyar középiskolát sürgető hangja. A magyar közösség kérését most az említett tanteremhiányra hivatkozva utasították vissza az illetékes járási és területi hatóságok. Pedig a tanköteles gyerekek száma nem csökkent, és a tanítás színvonala is emelkedőben volt.
Már az 50-es években jelentkeznek azok a pedagógusok, akik az 1948 őszén megnyílt huszti, majd 1950-től munkácsi tanítóképző magyar tagozatán illetve az ungvári Állami egyetemen vagy más szovjet tanintézetekben szerezték képesítésüket. Szaktudásukkal nem is lett volna baj, inkább a szaktantárgyak nyelvi színvonala gyenge, aminek oka az, hogy az oktatók napjainkig orosz vagy ukrán nyelven sajátítják el au ismereteket, s ezeket próbálják hasznosítani az órákon. Az ezzel járó nehézségeket csak komoly önműveléssel lehetett és lehet áthidalni, amelyre nem mindenki számára adottak a feltételek. Pedig 1957-től egyre jobban és olcsón hozzá lehetett jutni a magyarországi könyvekhez, s a folyóiratok is előfizethetővé váltak. Ebben a hruscsovi időszakban gyorsult fel a tankönyvek kiadása is. Ekkor vezetik be a hruscsovi reformtervet, amely az általános és szakképzés illetve az ideológiai nevelés összeolvasztását tartalmazta a kommunista embertípus , az ,,új ember" kinevelése érdekében. Az 1985. december 24-én elfogadott iskolatörvény szerint a 8 éves alapiskolához 2 éves középiskola kapcsolódott, ahol a tanulókat be kellett vonni az üzemi illetve a mezőgazdasági termelésbe. A viski általános iskola tanulói a mezőgazdasági ismeretek elsajátítását már a kezdetektől az ,,iskolakertben" gyakorolhatták hozzáértő biológusaik vezetésével. Valóban, a törzsépület- az egykori Nagy utcai református iskola épülete, amelyben az igazgatói és a tanári szoba kapott helyet- telkének nyugati felén elterülő kertészetet a terület határain túl iselismerték. Ezen kívül a szovhoz gyümölcsesének egy részlegét átadta használatra az iskolának, s a jövedelem bizonyos százalékát iskolai célokra fordíthatták. A tantestület minden igyekeztével az iskola elismertetéséért munkálkodott, hogy kiérdemelje a felső vezetéstől az iskola középiskolává való átszervezését és épületének kibővítését, mert a tanteremhiány mellett-melyet az addig tanítói lakásként használt egykori parókia épületének iskolává alakítása sem szüntetett meg-, az iskolát az a veszély is genyegett, hogy a következő középiskolai oktatás bevezetésével méginkább felerősödik az ukrán középiskola elszívó ereje.
A viski magyarság számára halaszthatatlanul sürgős feladattá vált az iskolakérdés megoldása. A tantestület és a szülői bizottság a szülők valóban széleskörű támogatásával két kérdésben döntött: minden erő latbavetésével kiharcolni a felettes szervektől a középiskola megnyitását, és az ezzel járó tanteremszükségletet építkezéssel megoldani. Úgy határoztak, hogy a Nagy utcai egykori református kőiskolára emeletet építenek, két tantermet a szülők önerőből, a másik kettőhöz a helyi kolhoz illetve az állam segítségét kérik. Ekkor indult be a magyar iskola történetében egy addig és azóta is páratlan összefogása. 1964 tavaszára a tantestület a szülői közösséggel karöltve színjátszócsoportot hozott létre, mellyel vendégszereplésre vállalkozott Kárpátalja magyarlakta helységeiben. A darab Borka- Mihola Karikagyűrű c. népszínműve volt és tizenöt alkalommal került bemutatásra.
Az így összegyűjtött pénz szolgált alaptőkeként az építkezéshez. Abban az időben ez jelentős összegnek számított, de távolról sem lett volna elegendő, ha nincs a közösség áldozatkészsége. Szülők, tanítók és diákok fizikai munkájának és tettrekészségének köszönhetően 1964 augusztusában megkezdődött a régi tetőszerkezet lebontása, és az év novemberében már tető alatt volt az új emelet.
Mivel az iskola állami támogatásban is részesült, lehetőség nyílott a tanulók már régóta áhított étkezésének megoldására is. Az előző építkezéshez hasonlóan közmunkában épült fel 1965. október 11-től november közepéig naponta átlagosan 6 szülő és az őket kisegítő tanulók résztvételével az iskolaudvar nyugati oldalán egy konyhát, étkezőtermet és gazdasági helyiséget magába foglaló épület, s így a tanulók étkeztetése is beindulhatott viszonylag kielégítő higiéniai körülmények között.
A felsorolt tényezők lehetővé tették a Viski 2. sz. Magyar Tannyelvű Középiskola megnyitását. Az 1964/65-ös tanévben kezdődött meg a tanítás a 9. osztályban 27 tanulóval, és 1966 tavaszán ballagtak az első érettségizők.
Ekkor kezdődött el az iskola felvirágzása úgy az oktatásban, mint az órákon kívüli tevékenységben. Az oktatás színvonalának biztató emelkedése mellett a műkedvelő színjátszócsoport is figyelemre méltó eredményeket ért el továbbra is. Az illetékes szervek népszínházzá nyílvánítását is tervbe vették. Egyre több érettségizett diákunk nyert felvételt az Ungvári Állami Egyetem különböző karaira és a terület más tanintézményeibe. Ezt a napjainkban már viszonylagosnak tartott fejlődést azonban iskolán kívüli okok megakasztották. A községfejlesztési tervben ugyanis két új iskola felépítése szerepelt: az ukrán tannyelvű iskolát a helység tulsúlyban ukránok által lakott területén, a magyar tannyelvűt az akkor még jobban elkülönülő magyar környezetben szándékoztak létrehozni. De a lakosság számára ismeretlen okok miatt a 2. számú iskolát törölték a községfejlesztés távlati tervéből, az épülő 1. sz. ukrán iskolát pedig áthelyezték a magyarok által lakott városrész kellős közepébe az u.n. Szirmai-kertbe. A helyzetet még az is súlyosbította, hogy a magyar iskola igazgatóját, Antal Mihályt és a tanügyi vezetőjét, Molnár Tibort-kiknek jelentős szerepük volt az intézmény addigi fejlesztésében, ami az utánuk következőkről nem igen mondható el-leváltották.
Ennek ellenére, most már az 1964-es építkezés tapasztalatainak birtokában, a szülők tervbe vették az iskola továbbépítését-mert még mindig hiányoztak a középiskolao oktatás kielégítő feltételei: hat épületben, három különböző utcában, szaktermek és tanműhely nélkül-, nem is sejtve, hogy egy csaknem 20 éves kálváriát kell majd végigjárniuk, melynek vázlatos története a következő:
1971- A Viksi 2. sz. Középiskola szakszervezeti közgyűlése elhatározza az iskolaépület bővítését és elfogadja az előkészítő munkálatok tervezetét.
1972. október 22-én az általános szülői értekezlet 246 résztvevője határozatban utasítja a szülői tanácsot, hogy ,,intézkedjen az iskola továbbépítésével kapcsolatban", és 23 tagú építési bizottságot választanak az előkészítési és kivitelezési munkák idejére.
A járási végrehajtó bizottság elnöke a szülői tanács elnökének, az iskolaigazgatónak és a tanügyi vezetőnek arra a kérésére, hogy az építkezést sorolja be a járás fejlesztési tervébe, 60 ezer rubel támogatást ígér, csupán a kész tervet kéri. A megbízott beregszászi mérnök azonban nem készíti el idejében a tervet, ezért
1973-ban visszavonják a 60 ezer rubelt. A községi tanács viszont határozatot hoz az építkezés mellett.
1974- A terv elkészül, de a vidék szeizmográfiai sajátosságainak figyelmen kívül hagyása miatt nem tartják kivitelezhetőnek.
1975- A tervet a jelzett hibák kijavítására átadják egy állami tervezővállalatnak. Az iskola általános szülői értekezletén az iskolaigazgató részéről elhangzik az a kijelentés, hogy szó sem lehet az iskola építéséről, mert a már épülő új internacionalista iskolában- melynek ellátottsága jóval felülmúlja majd a magyar iskoláét és ezáltal vonzereje is megnő- a magyar tannyelvű iskola osztályai is helyet kapnak.
Ezzel szemben a járási tanítói értekezleten a közös iskola tervének elvetését jelenti be a tanfelügyelőség vezetője, és sürgeti az iskolaéptés elkezdését. A tervezővállalat kérésére a tanfelügyelőség végül is benyújtja írásbeli megrendelését, és hosszú huzavona után meg is kapja a tervet.
1976- Az év az egészségügy, a tűzrendészet, a villanytelep stb. építéshez való hozzájárulását igazoló iratok beszerzésével telt el. A különböző társadalmi és szakmai szervezetek érdektelensége mellett még a híres szovjet bürokrácia is eltörpült. Az említett iratok nélkül viszont a tervezővállalat nem adhatta ki a tervet. Közben a tanfelügyelőség tudomására hozzák a tervdokumentáció árát, s mivel sokallja az összeget, eláll kifizetésétől. Így az ügy is elakad. Ígéretek azért vannak és utasítások is. A járási végrehajtó bizottság utasítja a tanfelügyelőséget, hogy az építkezést 1976-ban el kell kezdeni, sőt 30 ezer rubelt ajánl fel a beinduláshoz. Végül a tervezővállalat megkapja az írásos hozzájárulásokat, s most már a tanfelügyelőség sürgeti a tervezőktől a hivatalos számlát, hogy 1977 első napjaiban két részletben átutalhassa a tervért járó összeget. A számlát leküldik. Újabb ígéret 30 ezer rubelről.
1977 májusában átutalják a tervezőknek a pénzt, de a terv csak december 27-re készül el ,,véglegesen", melyet elismervény ellenében kellett átadnia tanfelügyelőségnek. Az elismervény helyett azt az ígéretet adták, hogy mikor az időjárás megengedi, azonnal megkezdik a munkát. A viski Határőr kolhoz elnöke utasítja építészmérnökét, hogy az iskolaépítést tervezze be 1978-ra. Bevallása szerint 40 ezer rubelt szánnak az iskolaépítésre a járási építkezési kültségvetésből.
1978-ban az építkezés nem kezdődik el. Most már helyben késleltetik. Két lényeges idézet jellemzi legpontosabban a vezetőség hozzáállását a kérdéshez. A községi párttitkár:,, Mire nekik az iskola, ott lesz az új, ukrán tannyelvű, tanuljanak abban." A második az iskola őszi szakszervezeti gyűlésén hangzott el arra a kérdésre, hogy mégis mikor indul be a viski magyar iskola építése: ,, Mikor befejezzük az ukrán iskola építését" - volt a megnyugtatü válasz.
Ezalatt a terv elavult, és csak harmadszori nekifutásra sikerült elkészíteni a felújított változatát. Mindez újabb ezrekbe került, immár harmadszor.
Az építkezés további fejleményeiről már az egész Kárpátalja értesülhet a területi sajtóból: ,,1979 volt az az esztendő, amikor úgy tűnt, megtört a jég. Elkészültek az alapok, egy év múltán pedig magasba emelkedtek a téglafalak. Pontos nyilvántartást nem vezetett senki, abban azonban mindenki egyetért, hogy at emberek nagy kedvvel dolgoztak. A társadalmi munka hozzávetőlegesen 50 ezer rubelt tett ki."
Az újságból azt is megtudjuk, hogy azépítkezés újra leállt, mert a tornaterem méretei tisztázatlan okok miatt nagyobbra sikeredtek, mint a vasbeton-gyár szabványos betongerendái, s a gyártók újak elkészítését csak az armatúrák biztosítása ellenében vállalták. A diákok nagyszabású fémhulladékgyűjtése eredményeként 12 tonnányit adtak le erre a célra. Az építkezés mégsem haladt kellő ütemben, s a cikk írója helyesen érzékelteti, hogy sem a nagyközségi tanács végre hajtó bizottsága, sem a kolhoz vezetősége, de a huszti kerületi tanács végrehajító bizottsága sem tekinti saját ügyének az építkezést.
A községi tanács azzal nehezíti az amúgy is tarthatatlan állapotot, hogy sürgeti a Piac utcai rozoga iskolaépületek szabaddá tételét, mert a telekre kultúrközpont építését tervezik.
A 80-as évek közepétől egyre szabadabbá váló politikai légkör bizakodóvá teszi a szülőket és a tanári kart egyaránt, ami pozitívan befolyásolja a tanulók tevékenységét és az iskola életét. Erre az időre az iskola anyagi bázisa is megerősödik a rendszeres állami támogatásnak köszönhetően.
Az intézmény tanulóinak létszáma az utóbbi másfél évtizedben 440 tanuló volt átlagosan. 1988-tól a továbbtanulásra kséz diákjaink magyarul felvételizhattak az Ungvári Állami Egyetem valamennyi karára. ettől az évtől beindult az iskolában a magyar nép történetének és a magyar néprajznak fakultatív oktatása. 1988-ig iskolaigazgatót a járási pártbizottság és a tanfelügyelőség közö döntése állított, ebben az évben azonban iskolánkban megejtették az első szabad igazgatóválasztást, melynek eredményeként Molnár Tibor kémiatanárt teszik meg igazgatónak a mindig kommunista s a legtöbbször nem magyar anyanyelvű igazgatók után.
1989-ben az iskola tanulói, tanítói a szülőkkel együtt először ünnepelhették szabadon karácsony ünnepét. A KMKSZ viski alapszervezetének megalakulásával megteremtődött egy erősebb társadalmi támasz lehetősége az iskola részére, majd a KMPSZ létrejöttéhez is hozzájárult a tantestület és bizakodva vállalt tagságot.
1990-től felélénkül az anyaországgal való kapcsolatunk. Tanulóink öbbször pihenhettek magyarországi táborokban (Zánka).
1991-től szakmai és baráti kapcsolatot tartunk a Mezőberényi 1.sz. Általános Iskola tanulóival és tanáraival valamint a Budapesti Radnóti Gimnáziummal.
1992. február 22-én és 23-án iskolánk pedagógusai a KMKSZ helyi szervezetével karöltve házigazdái voltak a KMKSZ és a Kárpátalja c. lap közreműködésével rendezett ,, Őrizz meg bennünket, édes anyanyelv" - szavalóversenynek, amely a kárpátaljai szórványmagyarság és az alma-atai, kijevi, lembergi magyar tannyelvű iskolába nem járó fiatalok részére lett rendezve. Ez év áprilisában iskolánk tanulói részt vesznek az Első Kárpátmedencei Bábfesztiválon. Még ezen a tavaszon a Mezőberényi Labdarúgótornán is szerepelünk. Fogafjuk a Jászfényszarui Fortuna Gyermekszínpadot, a Miskolci Dióbél Együttes és az ózdiak énekkarát. A székelyudvarhelyi Venyige és Cantillena Együttes is meglátogat. Ősszel pedig Levente Péter, Gryllus Dániel és Laborczy Géza ismerkednek a viski gyermekekkel és felnőttekkel. Őket követően a marosvásárhelyiek Ének- és Táncegyüttesének műsorában gyönyörködhettünk.
1993 márciusában a Budapesti Bartók Béla Táncegyüttes ifjúsági csoportja a vendégünk. Április 3-án a Duna TV stábja látogatja meg az iskolánkat és Selley Zoltán budapesti előadóművész szerepel iskolánk színpadán. Októberben a felsőzsolcaiakat, a Fóti Gyermekegyüttest, a mezőberényi diákokat fogadjuk és látogatást tesz iskolánkban az Európai Utas küldöttsége Pomogáts Béla vezetésével. Ebben az évben tanáraink továbbképzését a Baktalórándházi Regionális Művelődési Központ segíti.
1994 áprilisában iskolánk küldöttsége részt vesz a Magyar Gyermekek 12. Fedettpályás Atlétikai Világtalálkozóján Dunaújvárosbn. Május 15-én került sor a Krüzsely Bálint-ünnepségre, amelyen az emléktábla-avatás után a közönség megtekinthette a Krüzsely Erzsébet-irodalmi műsort és gyönyörködhetett a viski amatőr képzőművészek kiállításában. Május 19-én Nagy Csaba nyíregyházi tárogatóművész Kuruckori zenés történelmi visszaemlékezés-ével teszi mélyebbé diákjaink nemzeti önismeretét. Ezen a tavaszon alakul meg Tatár Józsefnek köszönhetően a Magyar Műveltségszolgálat helyi szervezete.
Októberben holland egyházi küldöttség látogatta meg iskolánkat, november 26-án pedig Balázs István viski fafaragó, iskolánk rajztanára ,,Viski kapu”-jának felavatására került sor, amelyen nemcsak a helyi, kárpátaljai társadalmi szervezetek képviselői jelentek meg, hanem a magyarországi MIÉP képviselői is Csurka István vezetésével.
Az említett rendezvények szélesítik kapcsolataink körét. Kapcsolataink pedig nemcsak együvétartozásunk érzését erősítik, hanem kisebb-nagyobb anyagi támogatással is járnak, amelyek nélkül nem tudnánk biztosítani iskolánk működését Ukrajna ellehetetlenült gazdasági helyzete miatt. Különösen szívén viseli szülőfaluja iskolájáak sorsát Csík István Budapesten és Igyártó Bálint Pomázon élő földink. Az iskolánk egykori tanítványa, Batsi istávn ötvösművész, aki szintén Budapesten él, magánkönyvtárának nagyobb részét alma-materének ajándékozta. Így a sok hányattatást átélt, a szovjet rendszer kezdetétől lelkes könyvtárosunk, Csajkovics Ilona által dédelgetett iskolai könyvtárunk jelentős számú szak- és szépirodalmi kötettel bővült és áll a ma diákjainak rendelkezésére.
Biztató jelnek mutatkozott az is, hogy a 90-es évektől községünkben is megnövekedett a magyar nyelv tekintélye. Sajnálatos azonban, hogy ez nem az iskolánk szakmai színvonalának, hanem az anyaországi továbbtanulás lehetőségének, vagy a szülők kitelepedési szándékának köszönhető. Mert hogyan beszélhetünk szakmai színvonalról ott, ahol a krónikus pénzhiány-nemcsak a tanítók hónapokon át elmaradó fizetéséről, hanem az évek óta megvont állami támogatásól van szó-megakadályozza a tanterv teljesítésének lehetőségét, az iskola eszközállomány használhatatlanná válásával nemcsak az elvárásokkal nem tudunk lépést tartani, de már fenntartani is alig lehet az iskolát.
Ehhez járul hozzá az ukrán nyelvtörvény, mely kötelezi az államnyelv elsajátítását, de az állam még a legalapvetőbb feltételeket sem teremti meg az állami nyelv oktatásához. Így még mindig nem indulhatnak egyenlső eséllyel iskolánk végzősei.
De mindez múló jelenség is lehet. Az iskola jövőjét meghatározó másik fontos kérdésről is szólnunk kell. A szocialista társadalom összeomlása és Ukrajna önnállósulása után újólag felvetősik az állam és az iskola viszonyának kérdése. A viski magyar iskola tantestületében felcsillant annak a reménye, hogy a demokratikussá váló Ukrajnában az iskolát nem fogják az állami mindenhatóságnak kiszolgáltatni, mert ahol ez történik, ott az önnáló gondolkodású, szabad személyiségű állampolgár nevelésének reménye is szertefoszlik, bármilyen nyelven is folyjon az oktatás. A tanítók, szülők abban is bíznak-gondolom más nemzetiségű iskolákban is-, hogy nem úgy lesz, mint az elmúlt 45 évben, amikor biztosították ugyan az anyanyelvű oktatást, de lépten-nyomon éreztették és hitték is, hogy nincs rá szükség.
Egyelőre azonban nem nagy a változás ebben a kérdésben. ,,Az 1991. május 23-án életbe lépett oktatási tervezet továbbra is a túlközpontosított államrendszer logikája szerint próbálja oktatáspolitikai elképzeléseit érvényesíteni, amelyben a regionális jogosítványok és a magánjogi szféra csak megtűrt elemek, s az államilag meghatározottaktól eltérő értékek létjogosultsága megkérdőjelezhető.”
Minden jel arra mutat, hogy a viskimagyar iskolára az vár, hogy míg létre nem jön Ukrajnában illetve Kárpátalján egy megújult autonóm iskolarendszer, amely képes lesz a külső feltételeken javítani és minőséggel is megtölteni az iskolát, addig hivatásuk mellett kitartó pedagógusokkal és iskolabarát szülőkkel minden jelentkező nehézséget leküzdve, sokszor önmagát fenntartva, de állami utasítás szerint működjön.
Az 1989/90-es tanévtől az iskola szerkezetében is változás állt be. Az Ukrajnában bevezetett három fokozatú iskolatípusnak megfelelően az elemi iskola 1-4. osztályát az általános iskola 5-9. osztálya követi, amelyhez a középiskola 10-11. osztálya kapcsolódik.
Iskolánk 1993. március 20-tól hivatalosan is Kölcsey Ferenc nevét viseli, ez áll ukrán-magyar nyelvű pecsétjén is. Az előző bekezdésekben taglalt gondok közepette folyik az oktatás, amelyekhez még a tűrhetetlen tankönyvhiány és az elavult tankönyvek használatából származó lemaradás is társul. Mindennek az eredménye az, hogy még az 1970-es évek oktatási szintjét sem értük el.
Amint látható, a 90-es évektől csökkenő tendenciát mutat a középiskolában jelentkezők száma, ami nem annyira a gyermekszületések számának apadásával, mint inkább a lakosság nagyobb részének elszegényesedésével, a munkahelyek megszűnésével és az értelmiségi munka presztizsvesztésével magyarázható. Gyermekeik kilátástalan helyzetén a szülők leggyakrabban úgy próbálnak segíteni, hogy akinek van családja megélhetését valamennyire biztosító szakmája vagy alkalmi munkája, maga mellé veszi segítségül nemcsak az általános, de egyre gyakrabban a középiskolát végzett gyerekét is. A dolgozó vagy más okokból középiskolából kimaradó fiatalok utolsó tanulási menedékét, az esti középiskolát, amely évtizedeken át olyan-amilyen tudás mellett érettségi bizonyítványhoz juttatta a viski magyar ,, munkás ifjúságot”, a felszámolás veszélye fenyegeti. A felsőfokú iskolázást vállaló tanítványaink aránya alig haladja meg évente a 25 %-ot, mert taníttatásuk egyre több anyagi áldozatot követel a szülőktől. Ezidáig az iskolánkból kikerülő diákokban szakközép-vagy főiskolao és egyetemi tanulmányaik befejezése után is erős volt a községhez való tartozás öntudata. Többségük visszatért szülőfalujába még akkor is, ha itthon szakmájában nem tudott elhelyezkedni, vagy nem találta meg abban számítását és szülei mesterségét folytatta, vagy más jövedelmezőbb tevékenységbe kezdett. Az sem titok, hogy egyre inkább az anyagi jólét vált életük értelmévé még akkor is, ha sokan közülük érzékenyen reagálnak a világ dolgaira, és közösségük gondjai iránt is érdeklődést tanúsítanak, sőt néhányan áldozatot is hajlandók vállalni a közösség ügyeiért.
Azt is elmondhatjuk, hogy szülőfalujuktól távol elhelyezkedő egykori iskolásaink tartják a kapcsolatot a községgel, s az is nyilvánvaló, hogy nem csak Visk természeti szépségei az okozói ennek. A magasabb állásba került és a község határain túl hírnévra szert tett egyénekre is büszke a viski magyarság, ha az idősebb nemzedék lelke mélyén kicsit hűtlennek tartja is őket.
Bizonyára az említett észrevételek sokak szerint távolabb esnek az iskolatörténettől, de szükségesek ahhoz, hogy ha egy keveset is, de megérezzünk valamit a Viski Kölcsey Ferenc Középiskolát övező atmoszférából, s a figyelmes olvasó azt is felfedezheti, hogy az iskola múltja és jelene még őrzi a felemelkedéséhez szükséges erő csíráit.
Az 1985/86-os tanévet 432 tanulóval, 43 tanítóval, 5 kisegítőszeméllyel és 10 technikai dolgozóval kezdtük el. Az egykori kötelező ifjúsági szervezetek, a pionír és a komszomol megszűnése után 1944-től a 8. sz. Cserkészcsapat tömöríti iskolánk emberibb közösséget és nemesebb szórakozást igénylő fiataljait, és már négy őrsben gyakorolják a cserkészéletet. A tanulók hitéletét a község római katolikus és református egyháza biztosítja és lehetőségeikhez mérten az iksolát is segítik. Az egyre nehezebb és kilátástalansággal rémítő anyagi helyzet miatt községünk magyarságának kulturális élete az iskolánk falai közé szorult. Vallási és nemzeti ünnepeink megtartásáért, hagyományaink feltárásáért és megőrzéséért, anyanyelvi kultúránk ápolásáért és általános műveltségünk megszerzéséért folytatja sikolánk mindennapos harcát.
Visk, 1997. május 25.
1944 után-Czébely Lajos " A viski magyar iskola története" c. könyv alapján
A Vörös Hadsereg 1944. október 22-i Viskre való bevonulásával elkezdődött a község magyarságának második kisebbségi korszaka. A ,,háromnapos munkaakció"-ként ismert fizikai leszámolást lelki terror tetézte, ami nem okozott kisebb kárt az előzőnél. Azzal, hogy bűnös népként kezelték a viski magyarságot is. Minden eszközt felhasználtak arra, hogy beszugerálják lelkükbe a bűntudatot. Ezzel párhuzamosan folyt a hivatalos ideológia iskolát sem mellőző-sőt arra alapozó-súlykolása, amely szerint a szocializmus tisztább, nemesebb rendszer, biztosítja a társadalmi igazságosságot és egyenlőséget, amiért az új rendszernek hála és köszönet jár a nép részéről. Köszönet azért, ,,hogy kollektíven megbélyegzett magyarokból ,,szovjet magyarokká" válhatnak."
Az új hatalom első lépésként megszünteti az egyházi iskolákat, s ezzel az állam teljesen bekebelezi az oktatást. Az 1944/45-ös csonka tanávben ukrán nyelven folyik úgy-ahogy a tanítás. A magyar tanítók nagyobb része már nem tartózkodott a községben. Kit besoroztak még azelőtt, ki elmenekült az oroszok elől, többen a sztalini lágerekbe kerültek, az itthonmaradottakkal szemben pedig bizalmatlan volt az új vezetés. Miután 1945 júliusában létrejön a szovjet-csehszlovák egyezmény Kárpát-Ukrajnával való egyesítéséről, az 1945/46-os tanévben elkezdődik a magyar nyelvű oktatás az elemi iskolában. A tanórák a nagy utcai egykori állami iskola és református iskola épületeiben valamint a Piac utcai iskolában folytak Szedlák Mihail egykori csehszlovák, később magyar, a szóbanforgó időben szovjet tanító igazgatásával.
Néhányan a ,,régi magyar" tanítók közül is taníthattak a hivatalos szervek elnézécével, természetesen előnyt élveztek a magyar nyelvet bíró szláv származásúak. Mindenesetre valamennyien nehéz helyzetben voltak, mert az új szovjet iskola materialista és ateista világnézetet kellett hirdessen, és ennek szellemében nevelő intézet lett, amelynek ,,nemcsak általában a kommunizmus elveinek közvetítőjévé ellett lennie, hanrm egyszersmind annak az eszmei, szervezeti és nevelői befolyásnak közvetítőjévé is, amelyet a proletariátus gyakorol a dolgozó tömegek félproletár és nem proletár rétegeire abból a célból, hogy a kommunizmus végleges megvalósítására képes nemzedéket neveljen. A tanító munkahelyének megtartása érdekében ezen a vörös vonalon volt kénytelen oktatni megszakítás nélkül a 80-as évek közepéig. Vagy kioperálta magából az önálló gondolkodást és személyiséget, vagy kettős életet kellett élnie. Mindez az új szocialista ember kialakítása érdekében történt.De a ,,múltját" mindegyiknek számon tartják. 1946-ban már elkezdődött az életben maradt hadi-és civil foglyok hazatántorgása, Visk nevét már Viskove-ra változtatták, mikor Csajkovich Béla római katolikus kántortanítót elhurcolják, Szakács Pál volt magyar állami tanítót és leventeoktatót pedig az iskolai tanóráról ,,szállítják" el. A nemzeti érzés és a vallásosság bárminémű megnyilvánulása burzsoá csökevénynek számít, amit nyíltan hirdetnek. A tanító nem járhat templomba, mert emiatt elveszítheti állását, az ifjúság is csak titokban látogatja az istentiszteleteket.
1947-ben, miközben erőszakos kolhozosítás zajlik, a magyarul is csak szlávos atyai néven szólítható tanítókat kuláklisták összeállítására, államkölcsönök szervezésére, beszolgáltatások végrehajtására kényszerítik, a magyar elemi beolvad a 7 osztályos magyar tannyelvű általános iskolába. Az államnak érdekében áll a több mint félezer magyar nemzetiségű iskolás szovjet ideológiába való belenevelése, a szülők pedig, ha bizalmatlanok is az új típusú materializmus és ateizmus szellemében nevelő iskolával szemben, más választásuk nem lévén, a helyzet javulásának reményével küldik gyermekeiket a magyar tanítási
nyelvű iskolába. Azt is tudnunk kell, hogy voltak ebben az időben is olyan tanítóink, akik belecsepegtették a tananyagba az anyanyelv, a nemzeti kultúra és tudomány szeretetét.
Az 50-es évek elején azonban a magyarság beolvadását meggyorsítható új jelenségre figyel fel a viski agyarságnak a nemzeti megmaradást szívén viselő magva. A pszichikai-esisztenciális kényszerből vagy saját karrier-és presztizsszempontjaiból gyermekeiket ukrán iskolába járató magyar szülőkön kívül egyre többen akadnak, akik látva a hatalom nyelvének hiányos ismeretéből adódó esélyegyenlőtlenséget, ukrán nyelven taníttatják gyerekeiket. Az ukrán tannyelvű Viski 1.sz. Középiskola megnyitása után még több gyermekét továbbtanítani szándékozó szülő járata oda gyerekét. Természetesen a továbbtanulásra vágyó magyar iskolások is csak az ukrán középiskolában tanulhatnak tovább. Így keződik el már az 50-es évek elején a magyar anyanyelvű gyerekek átszivárgása az 1. sz. középiskolába, s ezt a folyamatot az állami hivatalok ukrán iskola melletti agitációja is felerősíti.
Évente átlagosan 417 tanuló járt iskolába, az egy műszakban történő tanításukhoz legalább 14 tanteremre lett volna szükség, de annyit az állami szervek nem tudtak biztosítani még úgy sem, hogy a Piac utcai Kék Bolt-nak nevezett épületet és annak udvarán levő elavult melléképületet a magyar tannyelvű iskola rendelkezésére bocsátották, ahol néhány alsós osztály és a könyvtár működött jó ideig.
Az 1960/61-es tanévtől az általános iskola 8 osztályossá alakult, ami még inkább súlyosbítja a tanteremhiányt. Ekkor erősödik fel a szülők és a tantestület magyar középiskolát sürgető hangja. A magyar közösség kérését most az említett tanteremhiányra hivatkozva utasították vissza az illetékes járási és területi hatóságok. Pedig a tanköteles gyerekek száma nem csökkent, és a tanítás színvonala is emelkedőben volt.
Már az 50-es években jelentkeznek azok a pedagógusok, akik az 1948 őszén megnyílt huszti, majd 1950-től munkácsi tanítóképző magyar tagozatán illetve az ungvári Állami egyetemen vagy más szovjet tanintézetekben szerezték képesítésüket. Szaktudásukkal nem is lett volna baj, inkább a szaktantárgyak nyelvi színvonala gyenge, aminek oka az, hogy az oktatók napjainkig orosz vagy ukrán nyelven sajátítják el au ismereteket, s ezeket próbálják hasznosítani az órákon. Az ezzel járó nehézségeket csak komoly önműveléssel lehetett és lehet áthidalni, amelyre nem mindenki számára adottak a feltételek. Pedig 1957-től egyre jobban és olcsón hozzá lehetett jutni a magyarországi könyvekhez, s a folyóiratok is előfizethetővé váltak. Ebben a hruscsovi időszakban gyorsult fel a tankönyvek kiadása is. Ekkor vezetik be a hruscsovi reformtervet, amely az általános és szakképzés illetve az ideológiai nevelés összeolvasztását tartalmazta a kommunista embertípus , az ,,új ember" kinevelése érdekében. Az 1985. december 24-én elfogadott iskolatörvény szerint a 8 éves alapiskolához 2 éves középiskola kapcsolódott, ahol a tanulókat be kellett vonni az üzemi illetve a mezőgazdasági termelésbe. A viski általános iskola tanulói a mezőgazdasági ismeretek elsajátítását már a kezdetektől az ,,iskolakertben" gyakorolhatták hozzáértő biológusaik vezetésével. Valóban, a törzsépület- az egykori Nagy utcai református iskola épülete, amelyben az igazgatói és a tanári szoba kapott helyet- telkének nyugati felén elterülő kertészetet a terület határain túl iselismerték. Ezen kívül a szovhoz gyümölcsesének egy részlegét átadta használatra az iskolának, s a jövedelem bizonyos százalékát iskolai célokra fordíthatták. A tantestület minden igyekeztével az iskola elismertetéséért munkálkodott, hogy kiérdemelje a felső vezetéstől az iskola középiskolává való átszervezését és épületének kibővítését, mert a tanteremhiány mellett-melyet az addig tanítói lakásként használt egykori parókia épületének iskolává alakítása sem szüntetett meg-, az iskolát az a veszély is genyegett, hogy a következő középiskolai oktatás bevezetésével méginkább felerősödik az ukrán középiskola elszívó ereje.
A viski magyarság számára halaszthatatlanul sürgős feladattá vált az iskolakérdés megoldása. A tantestület és a szülői bizottság a szülők valóban széleskörű támogatásával két kérdésben döntött: minden erő latbavetésével kiharcolni a felettes szervektől a középiskola megnyitását, és az ezzel járó tanteremszükségletet építkezéssel megoldani. Úgy határoztak, hogy a Nagy utcai egykori református kőiskolára emeletet építenek, két tantermet a szülők önerőből, a másik kettőhöz a helyi kolhoz illetve az állam segítségét kérik. Ekkor indult be a magyar iskola történetében egy addig és azóta is páratlan összefogása. 1964 tavaszára a tantestület a szülői közösséggel karöltve színjátszócsoportot hozott létre, mellyel vendégszereplésre vállalkozott Kárpátalja magyarlakta helységeiben. A darab Borka- Mihola Karikagyűrű c. népszínműve volt és tizenöt alkalommal került bemutatásra.
Az így összegyűjtött pénz szolgált alaptőkeként az építkezéshez. Abban az időben ez jelentős összegnek számított, de távolról sem lett volna elegendő, ha nincs a közösség áldozatkészsége. Szülők, tanítók és diákok fizikai munkájának és tettrekészségének köszönhetően 1964 augusztusában megkezdődött a régi tetőszerkezet lebontása, és az év novemberében már tető alatt volt az új emelet.
Mivel az iskola állami támogatásban is részesült, lehetőség nyílott a tanulók már régóta áhított étkezésének megoldására is. Az előző építkezéshez hasonlóan közmunkában épült fel 1965. október 11-től november közepéig naponta átlagosan 6 szülő és az őket kisegítő tanulók résztvételével az iskolaudvar nyugati oldalán egy konyhát, étkezőtermet és gazdasági helyiséget magába foglaló épület, s így a tanulók étkeztetése is beindulhatott viszonylag kielégítő higiéniai körülmények között.
A felsorolt tényezők lehetővé tették a Viski 2. sz. Magyar Tannyelvű Középiskola megnyitását. Az 1964/65-ös tanévben kezdődött meg a tanítás a 9. osztályban 27 tanulóval, és 1966 tavaszán ballagtak az első érettségizők.
Ekkor kezdődött el az iskola felvirágzása úgy az oktatásban, mint az órákon kívüli tevékenységben. Az oktatás színvonalának biztató emelkedése mellett a műkedvelő színjátszócsoport is figyelemre méltó eredményeket ért el továbbra is. Az illetékes szervek népszínházzá nyílvánítását is tervbe vették. Egyre több érettségizett diákunk nyert felvételt az Ungvári Állami Egyetem különböző karaira és a terület más tanintézményeibe. Ezt a napjainkban már viszonylagosnak tartott fejlődést azonban iskolán kívüli okok megakasztották. A községfejlesztési tervben ugyanis két új iskola felépítése szerepelt: az ukrán tannyelvű iskolát a helység tulsúlyban ukránok által lakott területén, a magyar tannyelvűt az akkor még jobban elkülönülő magyar környezetben szándékoztak létrehozni. De a lakosság számára ismeretlen okok miatt a 2. számú iskolát törölték a községfejlesztés távlati tervéből, az épülő 1. sz. ukrán iskolát pedig áthelyezték a magyarok által lakott városrész kellős közepébe az u.n. Szirmai-kertbe. A helyzetet még az is súlyosbította, hogy a magyar iskola igazgatóját, Antal Mihályt és a tanügyi vezetőjét, Molnár Tibort-kiknek jelentős szerepük volt az intézmény addigi fejlesztésében, ami az utánuk következőkről nem igen mondható el-leváltották.
Ennek ellenére, most már az 1964-es építkezés tapasztalatainak birtokában, a szülők tervbe vették az iskola továbbépítését-mert még mindig hiányoztak a középiskolao oktatás kielégítő feltételei: hat épületben, három különböző utcában, szaktermek és tanműhely nélkül-, nem is sejtve, hogy egy csaknem 20 éves kálváriát kell majd végigjárniuk, melynek vázlatos története a következő:
1971- A Viksi 2. sz. Középiskola szakszervezeti közgyűlése elhatározza az iskolaépület bővítését és elfogadja az előkészítő munkálatok tervezetét.
1972. október 22-én az általános szülői értekezlet 246 résztvevője határozatban utasítja a szülői tanácsot, hogy ,,intézkedjen az iskola továbbépítésével kapcsolatban", és 23 tagú építési bizottságot választanak az előkészítési és kivitelezési munkák idejére.
A járási végrehajtó bizottság elnöke a szülői tanács elnökének, az iskolaigazgatónak és a tanügyi vezetőnek arra a kérésére, hogy az építkezést sorolja be a járás fejlesztési tervébe, 60 ezer rubel támogatást ígér, csupán a kész tervet kéri. A megbízott beregszászi mérnök azonban nem készíti el idejében a tervet, ezért
1973-ban visszavonják a 60 ezer rubelt. A községi tanács viszont határozatot hoz az építkezés mellett.
1974- A terv elkészül, de a vidék szeizmográfiai sajátosságainak figyelmen kívül hagyása miatt nem tartják kivitelezhetőnek.
1975- A tervet a jelzett hibák kijavítására átadják egy állami tervezővállalatnak. Az iskola általános szülői értekezletén az iskolaigazgató részéről elhangzik az a kijelentés, hogy szó sem lehet az iskola építéséről, mert a már épülő új internacionalista iskolában- melynek ellátottsága jóval felülmúlja majd a magyar iskoláét és ezáltal vonzereje is megnő- a magyar tannyelvű iskola osztályai is helyet kapnak.
Ezzel szemben a járási tanítói értekezleten a közös iskola tervének elvetését jelenti be a tanfelügyelőség vezetője, és sürgeti az iskolaéptés elkezdését. A tervezővállalat kérésére a tanfelügyelőség végül is benyújtja írásbeli megrendelését, és hosszú huzavona után meg is kapja a tervet.
1976- Az év az egészségügy, a tűzrendészet, a villanytelep stb. építéshez való hozzájárulását igazoló iratok beszerzésével telt el. A különböző társadalmi és szakmai szervezetek érdektelensége mellett még a híres szovjet bürokrácia is eltörpült. Az említett iratok nélkül viszont a tervezővállalat nem adhatta ki a tervet. Közben a tanfelügyelőség tudomására hozzák a tervdokumentáció árát, s mivel sokallja az összeget, eláll kifizetésétől. Így az ügy is elakad. Ígéretek azért vannak és utasítások is. A járási végrehajtó bizottság utasítja a tanfelügyelőséget, hogy az építkezést 1976-ban el kell kezdeni, sőt 30 ezer rubelt ajánl fel a beinduláshoz. Végül a tervezővállalat megkapja az írásos hozzájárulásokat, s most már a tanfelügyelőség sürgeti a tervezőktől a hivatalos számlát, hogy 1977 első napjaiban két részletben átutalhassa a tervért járó összeget. A számlát leküldik. Újabb ígéret 30 ezer rubelről.
1977 májusában átutalják a tervezőknek a pénzt, de a terv csak december 27-re készül el ,,véglegesen", melyet elismervény ellenében kellett átadnia tanfelügyelőségnek. Az elismervény helyett azt az ígéretet adták, hogy mikor az időjárás megengedi, azonnal megkezdik a munkát. A viski Határőr kolhoz elnöke utasítja építészmérnökét, hogy az iskolaépítést tervezze be 1978-ra. Bevallása szerint 40 ezer rubelt szánnak az iskolaépítésre a járási építkezési kültségvetésből.
1978-ban az építkezés nem kezdődik el. Most már helyben késleltetik. Két lényeges idézet jellemzi legpontosabban a vezetőség hozzáállását a kérdéshez. A községi párttitkár:,, Mire nekik az iskola, ott lesz az új, ukrán tannyelvű, tanuljanak abban." A második az iskola őszi szakszervezeti gyűlésén hangzott el arra a kérdésre, hogy mégis mikor indul be a viski magyar iskola építése: ,, Mikor befejezzük az ukrán iskola építését" - volt a megnyugtatü válasz.
Ezalatt a terv elavult, és csak harmadszori nekifutásra sikerült elkészíteni a felújított változatát. Mindez újabb ezrekbe került, immár harmadszor.
Az építkezés további fejleményeiről már az egész Kárpátalja értesülhet a területi sajtóból: ,,1979 volt az az esztendő, amikor úgy tűnt, megtört a jég. Elkészültek az alapok, egy év múltán pedig magasba emelkedtek a téglafalak. Pontos nyilvántartást nem vezetett senki, abban azonban mindenki egyetért, hogy at emberek nagy kedvvel dolgoztak. A társadalmi munka hozzávetőlegesen 50 ezer rubelt tett ki."
Az újságból azt is megtudjuk, hogy azépítkezés újra leállt, mert a tornaterem méretei tisztázatlan okok miatt nagyobbra sikeredtek, mint a vasbeton-gyár szabványos betongerendái, s a gyártók újak elkészítését csak az armatúrák biztosítása ellenében vállalták. A diákok nagyszabású fémhulladékgyűjtése eredményeként 12 tonnányit adtak le erre a célra. Az építkezés mégsem haladt kellő ütemben, s a cikk írója helyesen érzékelteti, hogy sem a nagyközségi tanács végre hajtó bizottsága, sem a kolhoz vezetősége, de a huszti kerületi tanács végrehajító bizottsága sem tekinti saját ügyének az építkezést.
A községi tanács azzal nehezíti az amúgy is tarthatatlan állapotot, hogy sürgeti a Piac utcai rozoga iskolaépületek szabaddá tételét, mert a telekre kultúrközpont építését tervezik.
A 80-as évek közepétől egyre szabadabbá váló politikai légkör bizakodóvá teszi a szülőket és a tanári kart egyaránt, ami pozitívan befolyásolja a tanulók tevékenységét és az iskola életét. Erre az időre az iskola anyagi bázisa is megerősödik a rendszeres állami támogatásnak köszönhetően.
Az intézmény tanulóinak létszáma az utóbbi másfél évtizedben 440 tanuló volt átlagosan. 1988-tól a továbbtanulásra kséz diákjaink magyarul felvételizhattak az Ungvári Állami Egyetem valamennyi karára. ettől az évtől beindult az iskolában a magyar nép történetének és a magyar néprajznak fakultatív oktatása. 1988-ig iskolaigazgatót a járási pártbizottság és a tanfelügyelőség közö döntése állított, ebben az évben azonban iskolánkban megejtették az első szabad igazgatóválasztást, melynek eredményeként Molnár Tibor kémiatanárt teszik meg igazgatónak a mindig kommunista s a legtöbbször nem magyar anyanyelvű igazgatók után.
1989-ben az iskola tanulói, tanítói a szülőkkel együtt először ünnepelhették szabadon karácsony ünnepét. A KMKSZ viski alapszervezetének megalakulásával megteremtődött egy erősebb társadalmi támasz lehetősége az iskola részére, majd a KMPSZ létrejöttéhez is hozzájárult a tantestület és bizakodva vállalt tagságot.
1990-től felélénkül az anyaországgal való kapcsolatunk. Tanulóink öbbször pihenhettek magyarországi táborokban (Zánka).
1991-től szakmai és baráti kapcsolatot tartunk a Mezőberényi 1.sz. Általános Iskola tanulóival és tanáraival valamint a Budapesti Radnóti Gimnáziummal.
1992. február 22-én és 23-án iskolánk pedagógusai a KMKSZ helyi szervezetével karöltve házigazdái voltak a KMKSZ és a Kárpátalja c. lap közreműködésével rendezett ,, Őrizz meg bennünket, édes anyanyelv" - szavalóversenynek, amely a kárpátaljai szórványmagyarság és az alma-atai, kijevi, lembergi magyar tannyelvű iskolába nem járó fiatalok részére lett rendezve. Ez év áprilisában iskolánk tanulói részt vesznek az Első Kárpátmedencei Bábfesztiválon. Még ezen a tavaszon a Mezőberényi Labdarúgótornán is szerepelünk. Fogafjuk a Jászfényszarui Fortuna Gyermekszínpadot, a Miskolci Dióbél Együttes és az ózdiak énekkarát. A székelyudvarhelyi Venyige és Cantillena Együttes is meglátogat. Ősszel pedig Levente Péter, Gryllus Dániel és Laborczy Géza ismerkednek a viski gyermekekkel és felnőttekkel. Őket követően a marosvásárhelyiek Ének- és Táncegyüttesének műsorában gyönyörködhettünk.
1993 márciusában a Budapesti Bartók Béla Táncegyüttes ifjúsági csoportja a vendégünk. Április 3-án a Duna TV stábja látogatja meg az iskolánkat és Selley Zoltán budapesti előadóművész szerepel iskolánk színpadán. Októberben a felsőzsolcaiakat, a Fóti Gyermekegyüttest, a mezőberényi diákokat fogadjuk és látogatást tesz iskolánkban az Európai Utas küldöttsége Pomogáts Béla vezetésével. Ebben az évben tanáraink továbbképzését a Baktalórándházi Regionális Művelődési Központ segíti.
1994 áprilisában iskolánk küldöttsége részt vesz a Magyar Gyermekek 12. Fedettpályás Atlétikai Világtalálkozóján Dunaújvárosbn. Május 15-én került sor a Krüzsely Bálint-ünnepségre, amelyen az emléktábla-avatás után a közönség megtekinthette a Krüzsely Erzsébet-irodalmi műsort és gyönyörködhetett a viski amatőr képzőművészek kiállításában. Május 19-én Nagy Csaba nyíregyházi tárogatóművész Kuruckori zenés történelmi visszaemlékezés-ével teszi mélyebbé diákjaink nemzeti önismeretét. Ezen a tavaszon alakul meg Tatár Józsefnek köszönhetően a Magyar Műveltségszolgálat helyi szervezete.
Októberben holland egyházi küldöttség látogatta meg iskolánkat, november 26-án pedig Balázs István viski fafaragó, iskolánk rajztanára ,,Viski kapu”-jának felavatására került sor, amelyen nemcsak a helyi, kárpátaljai társadalmi szervezetek képviselői jelentek meg, hanem a magyarországi MIÉP képviselői is Csurka István vezetésével.
Az említett rendezvények szélesítik kapcsolataink körét. Kapcsolataink pedig nemcsak együvétartozásunk érzését erősítik, hanem kisebb-nagyobb anyagi támogatással is járnak, amelyek nélkül nem tudnánk biztosítani iskolánk működését Ukrajna ellehetetlenült gazdasági helyzete miatt. Különösen szívén viseli szülőfaluja iskolájáak sorsát Csík István Budapesten és Igyártó Bálint Pomázon élő földink. Az iskolánk egykori tanítványa, Batsi istávn ötvösművész, aki szintén Budapesten él, magánkönyvtárának nagyobb részét alma-materének ajándékozta. Így a sok hányattatást átélt, a szovjet rendszer kezdetétől lelkes könyvtárosunk, Csajkovics Ilona által dédelgetett iskolai könyvtárunk jelentős számú szak- és szépirodalmi kötettel bővült és áll a ma diákjainak rendelkezésére.
Biztató jelnek mutatkozott az is, hogy a 90-es évektől községünkben is megnövekedett a magyar nyelv tekintélye. Sajnálatos azonban, hogy ez nem az iskolánk szakmai színvonalának, hanem az anyaországi továbbtanulás lehetőségének, vagy a szülők kitelepedési szándékának köszönhető. Mert hogyan beszélhetünk szakmai színvonalról ott, ahol a krónikus pénzhiány-nemcsak a tanítók hónapokon át elmaradó fizetéséről, hanem az évek óta megvont állami támogatásól van szó-megakadályozza a tanterv teljesítésének lehetőségét, az iskola eszközállomány használhatatlanná válásával nemcsak az elvárásokkal nem tudunk lépést tartani, de már fenntartani is alig lehet az iskolát.
Ehhez járul hozzá az ukrán nyelvtörvény, mely kötelezi az államnyelv elsajátítását, de az állam még a legalapvetőbb feltételeket sem teremti meg az állami nyelv oktatásához. Így még mindig nem indulhatnak egyenlső eséllyel iskolánk végzősei.
De mindez múló jelenség is lehet. Az iskola jövőjét meghatározó másik fontos kérdésről is szólnunk kell. A szocialista társadalom összeomlása és Ukrajna önnállósulása után újólag felvetősik az állam és az iskola viszonyának kérdése. A viski magyar iskola tantestületében felcsillant annak a reménye, hogy a demokratikussá váló Ukrajnában az iskolát nem fogják az állami mindenhatóságnak kiszolgáltatni, mert ahol ez történik, ott az önnáló gondolkodású, szabad személyiségű állampolgár nevelésének reménye is szertefoszlik, bármilyen nyelven is folyjon az oktatás. A tanítók, szülők abban is bíznak-gondolom más nemzetiségű iskolákban is-, hogy nem úgy lesz, mint az elmúlt 45 évben, amikor biztosították ugyan az anyanyelvű oktatást, de lépten-nyomon éreztették és hitték is, hogy nincs rá szükség.
Egyelőre azonban nem nagy a változás ebben a kérdésben. ,,Az 1991. május 23-án életbe lépett oktatási tervezet továbbra is a túlközpontosított államrendszer logikája szerint próbálja oktatáspolitikai elképzeléseit érvényesíteni, amelyben a regionális jogosítványok és a magánjogi szféra csak megtűrt elemek, s az államilag meghatározottaktól eltérő értékek létjogosultsága megkérdőjelezhető.”
Minden jel arra mutat, hogy a viskimagyar iskolára az vár, hogy míg létre nem jön Ukrajnában illetve Kárpátalján egy megújult autonóm iskolarendszer, amely képes lesz a külső feltételeken javítani és minőséggel is megtölteni az iskolát, addig hivatásuk mellett kitartó pedagógusokkal és iskolabarát szülőkkel minden jelentkező nehézséget leküzdve, sokszor önmagát fenntartva, de állami utasítás szerint működjön.
Az 1989/90-es tanévtől az iskola szerkezetében is változás állt be. Az Ukrajnában bevezetett három fokozatú iskolatípusnak megfelelően az elemi iskola 1-4. osztályát az általános iskola 5-9. osztálya követi, amelyhez a középiskola 10-11. osztálya kapcsolódik.
Iskolánk 1993. március 20-tól hivatalosan is Kölcsey Ferenc nevét viseli, ez áll ukrán-magyar nyelvű pecsétjén is. Az előző bekezdésekben taglalt gondok közepette folyik az oktatás, amelyekhez még a tűrhetetlen tankönyvhiány és az elavult tankönyvek használatából származó lemaradás is társul. Mindennek az eredménye az, hogy még az 1970-es évek oktatási szintjét sem értük el.
Amint látható, a 90-es évektől csökkenő tendenciát mutat a középiskolában jelentkezők száma, ami nem annyira a gyermekszületések számának apadásával, mint inkább a lakosság nagyobb részének elszegényesedésével, a munkahelyek megszűnésével és az értelmiségi munka presztizsvesztésével magyarázható. Gyermekeik kilátástalan helyzetén a szülők leggyakrabban úgy próbálnak segíteni, hogy akinek van családja megélhetését valamennyire biztosító szakmája vagy alkalmi munkája, maga mellé veszi segítségül nemcsak az általános, de egyre gyakrabban a középiskolát végzett gyerekét is. A dolgozó vagy más okokból középiskolából kimaradó fiatalok utolsó tanulási menedékét, az esti középiskolát, amely évtizedeken át olyan-amilyen tudás mellett érettségi bizonyítványhoz juttatta a viski magyar ,, munkás ifjúságot”, a felszámolás veszélye fenyegeti. A felsőfokú iskolázást vállaló tanítványaink aránya alig haladja meg évente a 25 %-ot, mert taníttatásuk egyre több anyagi áldozatot követel a szülőktől. Ezidáig az iskolánkból kikerülő diákokban szakközép-vagy főiskolao és egyetemi tanulmányaik befejezése után is erős volt a községhez való tartozás öntudata. Többségük visszatért szülőfalujába még akkor is, ha itthon szakmájában nem tudott elhelyezkedni, vagy nem találta meg abban számítását és szülei mesterségét folytatta, vagy más jövedelmezőbb tevékenységbe kezdett. Az sem titok, hogy egyre inkább az anyagi jólét vált életük értelmévé még akkor is, ha sokan közülük érzékenyen reagálnak a világ dolgaira, és közösségük gondjai iránt is érdeklődést tanúsítanak, sőt néhányan áldozatot is hajlandók vállalni a közösség ügyeiért.
Azt is elmondhatjuk, hogy szülőfalujuktól távol elhelyezkedő egykori iskolásaink tartják a kapcsolatot a községgel, s az is nyilvánvaló, hogy nem csak Visk természeti szépségei az okozói ennek. A magasabb állásba került és a község határain túl hírnévra szert tett egyénekre is büszke a viski magyarság, ha az idősebb nemzedék lelke mélyén kicsit hűtlennek tartja is őket.
Bizonyára az említett észrevételek sokak szerint távolabb esnek az iskolatörténettől, de szükségesek ahhoz, hogy ha egy keveset is, de megérezzünk valamit a Viski Kölcsey Ferenc Középiskolát övező atmoszférából, s a figyelmes olvasó azt is felfedezheti, hogy az iskola múltja és jelene még őrzi a felemelkedéséhez szükséges erő csíráit.
Az 1985/86-os tanévet 432 tanulóval, 43 tanítóval, 5 kisegítőszeméllyel és 10 technikai dolgozóval kezdtük el. Az egykori kötelező ifjúsági szervezetek, a pionír és a komszomol megszűnése után 1944-től a 8. sz. Cserkészcsapat tömöríti iskolánk emberibb közösséget és nemesebb szórakozást igénylő fiataljait, és már négy őrsben gyakorolják a cserkészéletet. A tanulók hitéletét a község római katolikus és református egyháza biztosítja és lehetőségeikhez mérten az iksolát is segítik. Az egyre nehezebb és kilátástalansággal rémítő anyagi helyzet miatt községünk magyarságának kulturális élete az iskolánk falai közé szorult. Vallási és nemzeti ünnepeink megtartásáért, hagyományaink feltárásáért és megőrzéséért, anyanyelvi kultúránk ápolásáért és általános műveltségünk megszerzéséért folytatja sikolánk mindennapos harcát.
Visk, 1997. május 25.
