Ismert emberek

Bacsinszky Dániel (Visk, 1879. január 12. -- Ungvár, 1951. július 16.): munkácsi hittantanár, majd ungtölgyesi (dubrivkai) parochus. Viski parochus fiaként született. Az ungvári gimnázium után elvégezte a szemináriumot is. 1902. december 14-én Firczák Gyula megyéspüspök pappá szentelte. Segédlelkész lett Alsókaraszlón (Zariccsja), 1907-től Beregkisfaludon (Szilce), 1921-től pedig Ungtölgyes (Dubrivka) parochusának nevezték ki. 1919-ben püspöke tiszteletbeli esperes címmet adományozott neki.
11 gyermeke született, ketten közülük, János és Dániel, papok lettek. Lelkipásztorként mindenkori püspökei és hívei részéről mindig nagy tiszteletben és megbecsülésben volt része. Ő volt az, akinél 1947. október 31-én a sebesült boldog Romzsa Tódor püspök vér- tanúhalála előtti utolsó szentgyónását és szentáldozását elvégezte. 1950. december 28-án, miután ismételten elutasította az ortodoxiára való áttérést a KGB, letartóztatta, a megyei bíróság pedig 1951. február 13-án 25 év szabadságvesztésre, 5 év jogfosztásra és vagyonelkobzásra ítélte.
Ungvárról való elszállítására már nem került sor " július 15-én elhunyt az ungvári börtönben. A ma már nem használt Kapos utcai temetőben hantolták el ismeretlen helyen és időben, családja előtt is titokban tartva a helyet", valahol ott, ahol korábban kivégzett vértanú társait is.
1991. február 24-én rehabilitálta a megyei bíróság.
Balázs István (Visk, 1948. június 11. --): fafaragó művész. Földműves családban született, ősei között anyai ágon ügyes kezű kovácsok, fafaragók voltak, valószínű ezektől örökölte vonzalmát a művészet iránt. A helyi magyar középiskola elvégzése után az Ungvári Képzőművészeti Szakiskola fafaragó szakán szerzett diplomát 1972-ben. Tanárai közül legszívesebben Szvida Vaszilra, Mihail Roszkinra, Berecz Vilmosra és Petky Sándorra emlékezik.
A Huszti Iparművészeti Kombinát tervezőjeként dolgozott, majd a Viski Kölcsey Ferenc Középiskola iskola rajztanára lett. Közben minden idejét faragással tölti. Fába menti a vidék magyar népművészeti motívumait. A tradíciók embere. S mivel magyarnak született, a magyar tradícióké. "Az apáink, nagyapáin által hozzánk eljuttatott, évszázadok során csiszolódott, letisztult, egyszerűségükben is nemes motívumokat többre tartom mindenféle gyökértelen új elemnél” -vallja.

Balázs István (Visk, 1948. június 11. --): fafaragó művész. Földműves családban született, ősei között anyai ágon ügyes kezű kovácsok, fafaragók voltak, valószínű ezektől örökölte vonzalmát a művészet iránt. A helyi magyar középiskola elvégzése után az Ungvári Képzőművészeti Szakiskola fafaragó szakán szerzett diplomát 1972-ben. Tanárai közül legszívesebben Szvida Vaszilra, Mihail Roszkinra, Berecz Vilmosra és Petky Sándorra emlékezik.
A Huszti Iparművészeti Kombinát tervezőjeként dolgozott, majd a Viski Kölcsey Ferenc Középiskola iskola rajztanára lett. Közben minden idejét faragással tölti. Fába menti a vidék magyar népművészeti motívumait. A tradíciók embere. S mivel magyarnak született, a magyar tradícióké. "Az apáink, nagyapáin által hozzánk eljuttatott, évszázadok során csiszolódott, letisztult, egyszerűségükben is nemes motívumokat többre tartom mindenféle gyökértelen új elemnél” --vallja.
Balázs István nem tartozik a nagy kiállítók közé: csendben végzi munkáját. Első kiállítása a Kazahsztánban töltött katonaévekre esik (1970), majd 1985-ben és 1993-ban a viski magyar iskola területén mutatkozott be legújabb alkotásaival. Ezt követően egyre több helyszínen jelennek meg monumentális alkotásai, kopjafái, emlékoszlopai. Faragványait a viski református templom kertjében, a templom falainál a római katolikus templom kert- ében, a református temetőben, a Kölcsey Ferenc Középiskola udvarán és környékén, de Nagyszőlősön, Aknaszlatinán, Péterfalván, Budapesten, a Gulácsi Millenniumi Emlékparkban, Groningenben (Hollandia), Veránkán (Bács--Kiskun megye) Ónodon, Felsőzsolca stb. is megtalálhatjuk. 2003. október 12-én Visken a Rákóczi-szabadságharc 300. évfordulója előtt tisztelegve Balázs István Kuruc-emlékművét avatták fel.
Kiállításai:
1971 - Tyura-Tám (Kazahsztán)
1987 - Kárpátalja, Visk
1994 - Kárpátalja, Visk
1999 - a Révész Imre Társaság kiállítása, Ungvár
2002 - Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészeti Kiállítás, Ungvár2004 - Képző- és iparművészeti kiállítás a Kárpátaljai Magyar Főiskola Révész Imre Kiállítótermében

Becske József Lajos (Visk, 1965. március 19. -- ): költő. Tanulmányait a helyi -- akkor még a viski 2. számú, ma a Kölcsey Ferenc nevét viselő -- középiskolában kezdte meg. Itt végezte el az általános iskolát, közben a zeneiskola öt éves klarinét szakát is. „Kora gyermekkoromtól a művészetek vonzásába kerültem, s ez nálam az átlagon felüli rajzkészségben nyilvánult meg. Épp ezért tanultam az ungvári iparművészeti szakközépben. Nagy reményekkel kezdtem a tanulást, de csakhamar kiábrándultam. Az oktatás nyelve az orosz és az ukrán volt, én pedig egy szót sem tudtam ezeken a nyelveken. Kezdtem elmaradozni az órákról, sokkal jobb elfoglaltságot találva: az olvasást. Elolvastam mindent, ami a kezem ügyébe került, így ismerkedtem meg a világirodalom legnagyobb klasszikusainak műveivel. Verseket tizennyolc éves koromtól írok, de években mérhető kihagyással. A költészetet eleinte egyfajta „kalandnak”, szellemi kirándulásnak véltem. Aztán mégis a vers vált alapvető kifejezési formámmá. Ettől kezdve már csak az érdekelt, hogyan tudnám magamat szebben, igazabban, őszintébben kifejezni – szavakkal” -vallja később, majd máskor így folytatja: „De nem csak az irodalom hatott rám. Például mindig is nagyon érdekeltek a keleti és más filozófiák, s bár sohasem műveltem: a jóga; Jung pszichológiája, a festészeten belül főleg Van Gogh és Csontváry alkotásai; na és – leginkább – a zene: a múlt század hatvanas éveinek beat, hippi és pszichedelikus irányzatai szerintem történelmet írtak. Jimi Hendrix, Jim Morrison, Janis Joplin és mások nálam épp olyan halhatatlan művészek, mint más műfajok akármelyik „hivatalos” prófétája. S végül a film! Fellini, Bergman, Kurosava számomra a XX. század legnagyobb filmírója.”
Négy évig tanult az Ungvári Iparművészeti Szakközépiskola fémmegmunkálási osztályában. Ungvár és az itt töltött évek nem múltak el nyomtalanul benne, és ezért a Fekete-tenger melletti Nyikolajevben letöltött katonai szolgálata után még három évet Kárpátalja székvárosában töltött. 1989 óta kőműves munkából próbálja fenntartani magát, többnyire idénymunkákon. Ilyen minőségében sok helyen megfordult, így Oroszországban, Magyarországon, Odesszában több évig dolgozott. Egy idő után aztán, saját bevallása szerint, megelégelte a vándoréletet, s megpróbál közelebb elhelyezkedni.
Első publikált versei az Együtt című, a Magyar Írószövetség Kárpátaljai Író- csoportjának folyóiratában jelentek meg. Azóta az irodalmi kiadvány állandó szerzője. Sőt a 2006/4 számot ő is illusztrálta, mint ahogy a pályakezdő költők antológiáját és a második kötetét is. Becske József Lajos méltán mondható az Együtt felfedezettjének, hiszen második kötetébe is Nagy Zoltán Mihály biztatására fogott bele. Utóbbit a Magyar Írószövetség székházában mutatták be neves személyiségek jelenlétében.
Verseskötetei:
Indián szívek a kövön, Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Ungvár, 2002
Barlangok mélyén (saját illusztrációival) Intermix Kiadó Ungvár – Budapest, 2005
Átkozott szerepben , Intermix Kiadó, Ungvár – Budapest, 2007

Csík István (Visk, 1901 — Munkács, 1983) 1920-tól a szovjet megszállásig református kántortanító, később igazgató-tanító Visken, 1921-től a Viski Református Egyházi Ének- kar karmestere és 1923. január 13-tól 1944-ig egyben jegyzője is. Ezen kívül az 1933-ban megalakult Viski Gazdakör jegyzője szintén 1944-ig.
Visken született Csík Mihály református (1888-1901) majd állami iskolai tanító (1901-20-as évek) és Igyártó Eszter gyermekeként. A viski elemi iskola után továbbtanult, folytatta a családi hagyományt, néptanító akart lenni: a nemzet napszámosa. A kálvinista Rómában tanult, szellemét Debrecen formálta.
Trianon után kezdi pályáját, a cseh uralom éveiben. Felelősségteljes egyházi és iskolai munkája mellett külön fejezetet nyitott a viski műkedvelés történetében. 1921 őszén a Viski Református Egyházi Énekkar élére áll. Jellemző Csík István magatartására, hogy mikor megalakul a Magyar Kultúregyesület, azonnal belépteti dalárdáját, mert szerinte: az nem vár el kormánypártiságot a műsorok- ban, mint a Podkárpátszki Ruszi Kulturális Szövetség (PRKSZ). Egyre nagyobb hírnévnek örvend férfikara, később vegyeskara is. A sok fellépés mellet számtalan díj is tanúskodik erről. Az iskola irányítása, a tanítás, a kántori teendők mellett jutott ideje az énekkari próbákra és dalok hozzáértő hangszere- lésére is.
1944 őszétől, mint a szovjetek által megszállt területek magyarságára az elhurcolás, meg- félemlítés várt Csík Istvánra is. A sztálini lágerekből hazatérve méltatlan kolhozi munkára kényszerítik. De ő nem adja fel a harcot, a hitét. Az 50-es évek közepétől már feltűnik újra a magyar iskola énekkarának vezetőjeként, újra kórust szervez, szép sikereket ér el a magyar iskola tanulói énekkarával is. A viskiek még most is őrzik a diákénekkarról készített fényképeket, és a felesége, „Csík tanító néni” által rendezett színdaraboknak jeleneteiről, szereplőiről. Haláláig, sugárzott róla a hit, a derű és az emberszeretet.

Fodó Sándor (Visk, 1940. február 26. – Debrecen, 2005. május 11.):nyelvész, egyetemi tanár, polgárjogi harcos. Viski földműves családban született Igyártó Erzsébet és Fodó Lajos gyermekeként. Az általános iskolai tanulmányait a viski magyar tannyelvű iskolában végezte, majd -- magyar középiskola hiányában -- a viski ukrán tannyelvű középiskolában érettségizett. Sorkatonai szolgálatát a szovjet hadiflottánál töltötte le. Közben felvételt nyert az észtországi tartui egyetem filológia karára. Egyetemi tanulmányait 1967-ben végzett finnugor szakon. Meghatározó volt Fodó jellemének alakulásában az észtek megmaradásukért folytatott kitartó küzdelme. Nagy hatással volt rá Tartuban a világhírű zsidó orosz szakos Lotmann professzor, az észt tanárnő, Pálmeosz, orosz tanszék vezetője Igor Csernov, az örmény Rafik Papajan, akit később az örmény nemzetvédő tevékenységéért tartóztattak le, vagy Garik Szuperfin, aki Szolzsenyicin és Szaharov társaságához tartozott, és Hronyika Tekuscsih Szabityij (Folyó események krónikája) c. szamizdat egyik szerkesztője volt.
1967-1990 között az Ungvári Állami Egyetem magyar filológiai tanszékének előadója, nyelvészetet, néprajzot és irodalomtörténetet tanított. Kutatási területe ebben az időben: szláv jövevényszavak a kárpátaljai magyar nyelvjárásokban. Több szakdolgozat és tanulmány szerzője ebben a témakörben. A legfontosab- bak számára azonban a kárpátaljai magyarság ügye: az Együtt-tel, az alkotó ifjúság Forrás Stúdiójával és Kovács Vilmossal való közösségvállalása, a CSEMADOK mintájára szervezett műkedvelő mozgalom a magyar szakon, a magyarellenes jogsértések elleni mindennapi egyéni harca, majd csoportos küzdelem megszervezése és vezetése (az első és második Beadvány), az ezért való meg- hurcoltatások vállalása. Az 1972-es, a Szovjetunió legfelsőbb pártvezetéséhez címzett, több mint ezer aláírással alátámasztott, a magyarság jogainak védelmében íródott un. második Beadvány után elbocsátják az ungvári egyetemről. A tartui egyetemen kap állást, de akkor már egy évnél tovább nem tudott Kárpátaljától távol élni, inkább fűtő itthon, majd korrektor a Kárpáti Igaz Szónál.A politikai légkör enyhülésével ismét egyetemi tanárként dolgozhatott.
A rendszerváltás idején egyike volt a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alapítóinak. A szervezet 1989. februári alakuló közgyűlésén a szövetség elnöké- vé választották, mely tisztséget 1996-ig töltötte be. Ebbéli minőségében mindvégig következetesen kiállt a magyarság jogainak érvényesítése és bővítése, az 1944-es sztálinista megtorlások áldozatainak rehabilitálása és kárpótlása mellett. 1992-től 1997-ig a Kárpátaljai Református Egyházkerület főgondnoka, 1996-tól haláláig a KMKSZ tiszteletbeli elnöke volt.
Fodó Sándor évtizedeken keresztül meghatározó, legendás alakja volt a kárpátaljai magyar közéletnek, korszaktól és politikai széliránytól függetlenül megkerülhetetlen tekintély. 60. születésnapján Orbán Viktor, magyar minisz- terelnök személyesen tolmácsolta jókívánságait. Több magyarországi kitűntetés tulajdonosa, többek között megkapta a Magyar Köztársaság Tiszti Keresztjét.
2005. május 11-én hunyt el. Fodó Sándort szülőfalujában, Visken helyezték örök nyugalomra.

Géczi József (Visk, 1937. május 10 --): a fizika-matematikai tudományok doktora, a SZU Tudományos Akadémiájának tagja. Egyszerű dolgozók családjában született. 1943-ban kezdte tanulmányait a viski állami népiskolában, középfokú végzettséget a frissen megnyílt Viski 1. sz. Középiskolában szerzett. 1954-ben felvételt nyert az Ungvári Állami Egyetem fizika-matematika szakára. A tudományos diákkörök munkájában tanúsított aktivitásának köszönhetően 1958-ban átirányították a Leningrádi Állami Egyetem fizika karának negyedik évfolyamára. Egyetemi tanulmányai befejezése után 1963-ra elvégezte az aspirantúrát is.
1963 és 1969 között a Szovjet Tudományos Akadémia szibériai tagozatának ifjú munkatársa, a félvezetőkkel foglalkozó intézet tudós titkára. 1965-ben meg- védett disszertációjával elnyerte a technikai tudományok kandidátusa fokozatot. 1969-től 1978-ig a Szovjet Tudományos Akadémia szibériai tagozatán a fizika-matematikai kutatások szervezésével megbízott intézet titkára, majd 1978-ig a tudomány és a népgazdaság ágazatai együttműködését koordináló osztály helyettes vezetője. 1981-ben kinevezték az említett intézet számítóköz- pontjának helyettes igazgatójává, később teljesen rábízták a központ vezetését. Több, mint 60 tudományos dolgozat és monográfia szerzője. Tudományos felfedezéseiért 1976-ban a Munka Vörös Zászlaja-rendjellel tűntették ki. 1991-ben megvédett doktori disszertációjának címe: A területi irányítás megoldását szolgáló informatikai rendszer létrehozásának alapelvelvei.

Géresi (Géressy) László (Beregrákos,1804.—Visk, 1870. április 6.):református lelkész. Ősi református családból származik. Felmenői között találjuk Buzinkay Mátyás hosszúmezei (1632) és Géressy Mihály máramaros- szigeti (1640) papot. Tanulmányait a sárospataki főiskolán végezte, ahonnan Csepére (Ugocsa m.) ment lelkésznek. Két év szolgálat után Forgolányban (Ugocsa m.) folytatta szolgálatát, a viski gyülekezet innen hívta el lelki- pásztorának. Géressy László 36 évig (1834 – 1870) szolgálta a Viski Református Egyházat. Tevékenységének fénykora a szabadságharc utáni évekre esik, de már 1840-ben a szegény gyerekek iskoláztatására létrehozta az Intézeti alapot, melyre "ő maga ad először 40 forintokat" (havi 25 Ft fizetés mellett). Az alapítvány távlati célja az volt, hogy kamataiból felszereljék az osztályokat taneszközökkel, s ha kellő összegre emelkedik, egy új iskolát építsenek belőle. Ebben az esztendőben vált szét véglegesen az egyházi és a városi vezetés is. Géressy László ösztönzésére és közbenjárásával épült fel 1851 tavaszától 1852 őszéig a két tanteremből és két tanítói lakásból álló, abban az időben Máramarosban egyik legnagyobbnak számító iskolaépület. Az ő tervezésével és irányításával építették meg 1867-ben a templomunk huszártornyát galériával és négy fiatoronnyal, valamint zsindelyezték a tetőt, és újrameszelték a templomot.Ezen kívül az ő vezetésével oktatták a fel- serdülő ifjakat "gyümölcsésztre" a vasárnapi iskolában, ahova 15 éves korukig jártak a fiatalok. Géressy László haláláig tartó lelkészi szolgálata mellett, mint a nagyközség lelkes polgára fáradhatatlanul tevékenykedett Visk anyagi és kulturális felemelkedéséért. Talán elsőként hirdette a különböző nyelvű és felekezetű lakosság békés együtt- élésének, a szeretetnek és egymás megbecsülésének szükségességét. A viski református temetőben háromszögletű síremlék őrzi emlékét.
Géressy László felesége, Lugossy Júliánna, a felsőbányai prédikátor Lugossy József (a híres orientalista, Lugossy László testvére) leánya volt. „Felsőbányán Tiszteletes tudós Csányi József Úr técsői prédikátor mint esketős, Tiszteletes Tudór Jászai István Úr huszti lelki tanító, mint törvényes tanúk jelenlétökben nagy eső szakadás miatt a Paróchiális háznál” esküdtek egymásnak örök hűséget 1838. június 12-én. Gyermekeik: László József (1839), Kálmán (1841 -- 1841), Kálmán (1841. december 25. – 1921. január 23.) , Imre (1844), József Ferenc (1845 –1868), Johanna Cecilia Júliánna (1847--1848), János (1849), Júliánna Kata Ilona (1852), Albert (1850 -- 1852), Albert (1855), Róza Amália (1857 január -- március) Ferenc (1858). Közülük Kálmán, jogakadémiai tanár, történész, debreceni tankerületi főigazgató, Imre máramarosszigeti gimnáziumi tanár, Ilona pedig alsózsolcai tanítónő lett.

Géresi (Géressy) Kálmán (Visk, 1841. december 25.-- Debrecen, 1921. január 23.): jogakadémiai tanár, történész, színháztörténész, Géressy László viski lelkész fia. A viski református népiskola elvégzése után 1854–1861 között a debreceni kollégium diákja, 1861–63-ban pedig a pesti egyetemen végezte tanulmányait. 1864-ben papi vizsgát tett, majd segédtanár lett a budapesti evangélikus református gimnáziumban 1868-ig. 1868–1873 között Tisza István tanulmányait irányította Geszten. 1873-ban és 1894-ben Oroszországban (Pétervár, Moszkva) folytatott történelmi és közoktatásügyi tanulmányokat. 1874-től 1896-ig főiskolai tanár és könyvtári felügyelő, majd jogakadémiai tanár Debrecenben. Történeti forráskiadásai mellett 1882-ben színháztörténeti fejezetet írt Debrecen városmonográfiájába 1896-ban tankerületi főigazgató és a Csokonai Kör alapító tagja, alelnöke, majd elnöke. 1898-ban a Csokonai KörA debre- ceni színészet vázlatos történetét. Magyar történelmi és protestáns egyháztörté- neti tanulmányokat írt. Rómer Flóris és Véghelyi Dezső hatására paleográfiával is foglalkozott. Emlékét Debrecenben utcanév őrzi.
megbízásából, a debreceni hivatásos színészet centenáriumára megírta Művei:
Hunyadi Mátyás magyar király diplomáciai összeköttetései III. Ivan Vasziljevics orosz cárral. Századok, 1879
A nagykárolyi gróf Károlyi család oklevéltára: I-IV., Budapest, 1881-1897

Grünberger Sándor (Ungvár, 1900. május 26. – Visk, 1965. november 10.):orvos. Ungvári szabómester családjában született. 1926-ban szerzett orvosi diplomát a prágai Károly Egyetemen. Három évig Nagyszőlősön, majd 1929-től Visken dolgozott, ahol egyforma odaadással gyógyított szegényt és gazdagot. Neki köszönhetően jelentősen csökkent Visken a gyermekhalandóság. A köz- tiszteletben álló doktort 1944-ben Auschwitzba hurcolták, de az átélt borzalmak ellenére a háború után visszatért Viskre, hisz várták a betegei. Lánya, Erika napjainkban is Visken él. A doktor haláláig, 1965. november 10-ig gyógyította a rászorulókat, akik máig nagy tisztelettel emlegetik a nevét.
Tiszteletére a viski orvosi rendelő előtt három méter magas emlékoszlopot helyeztek el, Balázs István fafaragó művész alkotását: az orvosi hivatást jelképező kehely és kígyó mellett kétnyelvű felirat is látható rajta: Grünberger Sándororvos emlékére állíttatta a KMKSZ viski alapszervezete és az egészség- ügy dolgozói. Visk, 2005. XI. 10.

Hánka Márton(Visk, 1728 – Visk, 1800. június 19.): református lelkész, esperes. Iskoláit szülőfalujában kezdte. Teológiai tanulmányai elvégzése után Keresztúron (Szilágy m.) szolgált, innen jött Viskre. Harminc éves (1770–1800) lelkészsége alatt becsülettel szolgálta szülőfaluja népét. Nánási Ábrahám temetésén választották meg távollétében esperesnek Máramarosszigeten. Mint viski lelkész Máramarosszigeten is szolgált 1800–1807 között. Ő kezdte meg 1792-ben az egyházi jegyzőkönyvek vezetését.
Felesége Hánka Pál hosszúmezei lelkész rokona, Barta Sára volt. Fia, Mihály hosszú ideig jegyzője volt a viski presbitériumnak. Unokája, Márton 25 évig volt az egyház kurátora. Testvérének, Pálnak heted ízig való unokája Hánka Levente református lelkész Cegléden.

Ifj. Sari József (Visk, 1950. -- ) magyar szakos tanár. A Viski 2. sz. magyar tannyelvű középiskola befejezését követően, 1968 és 1973 között az Ungvári Állami Egyetem magyar szakos hallgatója volt. Az egyetem elvégzése után a Batári Általános Iskola magyar nyelvés irodalomtanáraként dolgozott, később a Viski Kölcsey Ferenc Középiskola tanára, majd helyettes igazgatója lett. Megalakulásától tagja a KMKSZ-nek. 1990-től a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke. Szemerey József (Visk, Máramaros m., 1816.? -- ?): honvédhadnagy. Annyit tudunk róla, hogy községünkben született római katolikus családban. Lakatosmesterséget tanul. 1836-ban közvitéz, 1843-ban tizedes, 1848. június 12-ig őrmester a 39. gyalogezredben. Nőtlen. 1948 júliusától ezredével a szerb felkelők ellen harcol, októberben csatlakozik a honvédsereghez. Őrmesterré léptetik elő, majd 1849. július 1-től hadnagy a 105. Honvédzászlóaljnál a Kaznczy hadosztályban 1849 szeptemberében besorozzák régi ezredéhez., 1852-ben leszerelik. Sorsának további alakulásáról nem tudunk.

Igyártó Gyöngyi (Técső, 1983. május 5. --): jogász, jogtörténész, író. Igyártó Gyöngyi Técsőn született, Visken nevelkedett. A Viski Kölcsey Ferenc Középiskolában tanult és itt is érettségizett. Másfél évig diákja volt a Técsői Antall József Líceumnak is. Emellett elvégezte a zeneiskolát zongora szakon. 2000-2005 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán folytatta tanulmányait. Diplomája megszerzése után ingatlanforgalmi szakjogászi posztgraduális képzésben vett részt. Több évig ügyvédi irodákban dolgozott, majd – miután magyar állampolgárságot szerzett – férjével ügyvédi irodát alapított, amelyben ingatlanbefektetéssel, hasznosítással, illetve gazdasági tanácsadással fogalakozik.
Publikációi jelentek meg Kárpátalja oktatási és vallásügyi helyzetéről, valamint a mára- marosi koronavárosokról. A Budapest székhelyű Kárpátaljai Szövetség tagja. 2006 óta vezetője a Kárpátaljai Hírmondó jogi rovatának. Az elnökségben beöltött feladatként jog- segélyszolgálatot szeretne nyújtani a Kárpátaljai Szövetség tagságának.
Műve:
A máramarosi koronavárosok , Intermix Kiadó, Ungvár – Budapest, 2005

Igyártó Mihály (Visk, 1761. -- Máramarossziget, 1825.): jogász, alispán. A viski református népiskola befejezése után Máramarosszigeten jogi végzettséget szerzett. Ezt követően megyei szinten tett hasznos szolgálatokat Máramarosnak és Visknek egyaránt. 1821-ben főjegyzője majd alispánja lett Máramaros megyének.
Műve:
Beszédei...

Köszönő és felelő beszédek, melyek mélt. Péchújfalusi Péchy János úr ... Máramaros vármegye főkormányzói székébe helytartói képpen lett belépése alkalmatosságával Szigeten 10. jun. és a megelőzött napokon különféle helyeken előfordultak 1821. eszt., Debreczen cz. gyűjteményes munkában, többek beszédeivel együtt.

Krüzselyi Bálint (Visk, 1844. március 6. -- Máramarossziget, 1900. április 28.): ügyvéd, író, jogtudós, jogakadémiai tanár, Krüzsely Erzsébet költőnő apja. Köznemesi családban született Krüzsely Simon és Igyártó Eszter negyedik gyermekeként. A család nemességét Rudolf királytól kapta. Krüzselyi Bálint a viski elemi iskolából Géressy László ösztönzésére a máramaroszszigeti líceum- ban tanul tovább, s közben nevelő az Antos, Szepesi és Várady családoknál. Nemes tulajdonságai és szorgalma révén tanárai, Szilágyi István és Szathmáry Károly bizalmukkal tüntetik ki. 1864-ben érettségizik, és a líceumban marad segédtanárnak. Beiratkozik a debreceni teológiára, de a szigeti tanári kar visszahívja, teo- lógiai tanulmányait magánhallgatóként folytatja. Miután Sárospatakon befejezi jogi tanul- mányait 1868-ban Kassán államvizsgát tesz. Ugyanebben az évben meghívják a viskiek jegyzőnek, de csak pár hónapot tölt itthon, Várady Gábor kérésére Pestre költözik, ahol a Várady családnál nevelő két évig, s közben ügyvédi vizsgát tesz. A Vasárnapi Ujság-ban Viski Bálint név alatt jelennek meg népies elbeszélései a máramarosi, köztük a viski nép szokásairól, életéről és babonáiról, de ír műdalokat, balladákat is. 1871-ben Eötvös József vallás- és oktatásügyi miniszter tanulmányútra küldi, bejárja Svájcot, Felső-Olaszországot, Német- és Bajorország egy részét, beiratkozik a zürichi politechnikumba is. Ez év augusz- tus 17-én meglátogatja Kossuth Lajost Turinban. 1872-1874 között a máramarosi Gazda- sági Figyelmezőt szerkeszti. 1872-től a szigeti jogakadémia tanára, több társadalmi tisztsé- get is betölt, társmajd főszerkesztője a Máramaros című lapnak. 1873-ban feleségül veszi Pallády Erzsébetet, 1875 március 21-én megszületik első gyermekük Erzsébet, a későbbi író-, költőnő, aki Viski Böske néven publikálja verseit. 1874-ben a Máramarosi Képes Nagy Naptárban bemutatta Visk város történelmét. 1876-ban Felső-Visken egy negyed évig aljárásbíró volt, utána október 31-től a sárospataki jogakadémia tanára 12 évig. 1889-ben egészségi állapotára hivatkozva visszatér a szigeti líceumba, ahol társadalmi téren is jelentős tevékenysége, 1896-ban képviselőjelölt is volt, de kisebbség ben maradt. Írásai a budapesti (Vasárnapi Újság, Regény-Világ) és a vidéki lapokban (Máramaros, Márama- rosiLapok) egyaránt megjelennek sokszor Viski Bálint álnév alatt. Máramarosszigeten temették el. A Máramarosi Lapok leközli Kossuth Ferencnek, az országos függetlenségi és 48-as párt elnökének részvétnyil- vánítását.<P>
Krüzselyi Bálint eredeti neve Krüzsely Bálint volt. A családi szájhagyomány szerint -- mint elkötelezett nemzeti liberális -- ragasztotta nevéhez az i betűt, ezzel is jelezve, hogy nem tart igényt nemesi előjogokra. Közvetlen leszármazottai és néhány oldalági rokona azóta is így használja a nevet. A viski hozzátartozók az eredeti Krüzsely nevet használják.
Álnevei : Kaszás Balázs, Sós perecz, Karcos Miska, Viski, Valentinus Christianus, Boro- nás Bálint, V. B., V. K. B., Δ., ***, X sat. (1866-1884-ig).
Művei :
Viski Krüzselyi Bálint költeményei , Sárospatak, 1880
A polgári jogok és kötelességek, Sárospatak, 1881
Mire visz a pálinka? Sárospatak, 1883
A savókura (Máramarosi néprajz. A zemplén megyei orvos-gyógyszerészegyesület ismeretterjesztő estélyein tartott népszerű előadások gyűjteménye.), S.-A.-Ujhely, 1888
Földi mennyország (Koszorú, a m. prot. irod. társaság népies kiadványai XIX.), Bpest, 1896
Hegyen Völgyön , M-Sziget, 1897
A ki másnak vermet ás c. népszínművét 1899-ben adták elő Huszton.

Krüzsely Erzsébet (Visk, 1919. március 21. -- Munkács, 2000) Háromgyermekes gaz- dálkodók családjában született. Már az általános iskolában tudomást szerzett tüdőbetegsé- géről, de ennek ellenére tovább tanult a Beregszászi Gimnáziumban. 1938-ban cserkészve- zetői oklevelet szerzett, majd Debrecenben zöldkeresztes védőnőnek készült. Egy életre szóló élménye volt az 1943-as szárszói találkozó, ahol megismerkedett az akkori irodalmi élet nagyjaival, közöttük Németh Lászlóval és Sinka Istvánnal is. Értesülve az oroszok be- jöveteléről, Debrecenből visszatért Viskre a szülői házhoz. Kuláktalanításkor szinte min- denüket elvették, de helyzetét tovább súlyosbodó betegsége is nehezítette. Beregszászba járt kezelésre, de reményt csak a műtét jelentett. Közben a viski lakásán valóságos kis népfőiskola alakult ki, egy "sziget" azok számára, akiknek idegen volt a 45 utáni társa- dalmi rend. Ennek a szellemi műhelynek nemcsak viski tagjai voltak, hanem Kárpátalja különböző helyiségeiből is eljöttek megvitatni a kárpátaljai magyarság, sőt az egész magyar nemzet legjelentősebb problémáit, az irodalom, a hit, illetve a vallás kérdéseit. 1958-ban költözött Munkácsra, ahol Pázsit József tiszteletes családjánál talált otthonra, a munkácsi kórházban pedig megismerkedett haláláig hű társával és gondozójával Nagy Margittal, aki két évi orosz láger után került oda ápolónőnek. A sikeres műtét után egy bé- relt lakásban éltek ketten egy fizetésből. Munkácson nem apadt a barátok serege. "Vala- miféle szellemi műhely volt ez, amelyhez amúgy térben szétszórt, egymással ritkán talál- kozó, ám valahol közös szellemiséget hordozó emberek tartoztak"-- írja Gulácsi Géza Krüzsely Erzsébet szellemi örökségének gondozója. Néhány száz oldal írás és tucatnyi vers a szemmel látható hagyaték, de felmérhetetlen szellemiségének hatása. Krüzsely Erzsébet Munkácsról is visszatért Viskre, miként egykor Debrecenből, de akkor már véglegesen. A viski református temetőben nyugszik.
Műve:
Titkok keresése, Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, Ungvár, 1996

Krüzsely József (Visk, 1916. január 6. – Bern, 2001. március 24.) jogász, református lelkipásztor. Visken született (hozzátartozói közül sokan itt is élnek), itt járta ki elemi iskoláit, gimnáziumi tanulmányait pedig Beregszászban végezte és ott is érettségizett. A jogi egyetemet Prágában kezdte el és Budapesten fejezte be doktorátussal. Ezt követően Budapesten a Belügyminisztérium különböző osztályain dolgozott 1946-ig, amikor is poltikai tevékenysége miatt az ország elhagyására kényszerült.
Hamis papírokkal hónapokig Pozsonyban talált menedéket. 1948 február elején érkezett meg Genfbe, ahol Soós Géza református lelkész közbenjárásával a Claparède Alapítvány ösztöndíjasaként a genfi egyetemen elvégezte a teológiát. Ezt követően rövid ideig a Genfi Nemzetközi Vöröskeresztnél, majd a Szabad Európa Rádiónál dolgozott, annak protestáns egyházi műsorában. Később a Müncheni Magyar Református Gyülekezet lelkipásztoraként tevékeny- kedett. Az 1956-os forradalom idején már Genfben lelkész, valamint Francia Svájcban (Lausanne) és Bern Kanton területén egészen nyugdíjba vonulásáig (1981. január 31.) A forradalom óta rendezőtársa volt a genfi magyar diaszpóra társadalmi életének, a nemzeti ünnepek és megemlékezések méltó megszervezésében állandóan kivette részét. Hosszú ideig a laussane-i, majd az akkori Genfi Magyar Egyesület elnökeként is tevékenykedett.
1974-ben Cserháti Ferenc római katolikus paptársával megalapították Bernben a magyar cserkészcsapatot.
A hatvanas évek elején Fogarasi Imre genfi gondnokkal kezdték el gyűjtési akciójukat egy genfi magyar református templom felépítése érdekében. Az alapítványt később „Bethlen Gábor ház” Alapítvány néven kiterjesztették a Gen- fi-tó környékén élő magyarok számára felekezeti megkülönböztetés nélkül. A gyűjtés eredménye közel 300 000 Sfr. 1981-ben genfi svájci és magyar egyházak javaslatára a Bethlen Alapítvány és a Claparède Alapítvány összevonásából megalakult a Bethlen Gábor Ösztöndíj Alapítvány, mely több mint húsz éve minden évben lehetővé teszi egy magyar lelkész vagy teológus számára, hogy a genfi Alma Máterben tökéletesítse ismereteit, szélesítse látó- körét.
1955–56-ban a Kálvinista Szemle, 1965-től az Élő Egyház című protestáns hitbuzgalmi lapok szerkesztője és kiadója. Az utóbbit 25 éven át több ezer példányban küldte el Magyarországra, Svájcba és több nyugati országba.
Krüzsely József temetése a berni francianyelvü református templomban volt. A család kívánságára kálvinista szertartás szerint tartandó gyászistentiszteleten Péter Iván berni református lelkipásztor. a 90. zsoltár alapján magyarul hirdette a feltámadás evangéliumát, Lanz lelkipásztor pedig franciául a 2 Kor 5, 1-8 alapján. A XXIII. XXV. és a XC. zsoltár, illetve a Himnusz eléneklése után a megboldogult porsátorát a bremgarteni temetőbe kísérték és ott helyezték örök nyugalomra. A kárpátaljai származású lelkész emlékére szánt virág- és koszorú- megváltás összegét a gyászoló család kérésére a tiszai árvizkárosultak javára adományozták.
Borbándi Gyula A magyar emigráció életrajza című művében Krüzsely József teológiai irodalmi munkásságát figyelemre méltónak ítélte. Francia nyelven írt könyvét, A magyar reformátusok és teoógiai intézeteik a századok folyamán című hiánypótló művét, amelyet fia Krüzsely Attila rendezett sajtó alá, a szakmai körök nagy elismeréssel fogadták. Műve:
La Hongrie réformée et ses Instituts theologiques au cours des siecles, Geneve-Bratislava, 2004 Ladányi Pál (Fertősalmás (Ugocsa m.), 1825.június 29. – Bustyaháza (Máramaros m.), 1894. szeptember 9.): református lelkipásztor, egyházmegyei tanácsbírő és főjegyző, 1848-as honvéd. Apja Ladányi Imre lelkipásztor, anyja Debreceni Juliánna. Elődei több nemzedéken át szatmári és ugocsai lelkipásztorok voltak. Ladányi Pál miután Máramarosszigeten érettségizett, egy erdélyi grófnál volt nevelő. Kecskeméten jogot végzett és teológiát. Tanulmányai után Gárdonyban lett rektor, itt érte a szabadságharc kezdete. Fehérváron gr. Batthyányi Lajos lelkesítő beszéde hatására önkéntes lett, Nagy Sándor József csapatához kerül. Július 16-án esküdtek fel. 13 ütközetben vett részt, köztük Budavár ostromában (hősi halált halt társainak nevét a viski templomfal alatt kopjafa őrzi), a pákozdi csatában és Debrecenben. A világosi fegyverletétel után apja mellett segédlelkész és egy időben tanító Szőlősgyulán. Ide üzentek neki a gárdonyiak, akik a szabadságharc alatt fizetését félretették, hogy másfél évi járandóságát vegye föl. Apja halálát követően a gyulaiak megválasztották lelkészüknek, majd 1874-ben a viskiek meghívták papjuknak. 20 évig szolgált Visken hívei nagy megelégedésére. Ő hozta létre az egyház Magtáralap-ját, megvásárolta a kincstártól az egyház számára a Piac utcai telket. Egyházmegyei tanácsbíró és főjegyző is volt. Feleségét, vajdai Szabó Júliát hamar elveszítette, ez után vette feleségül Batizi András técsői esperes lelkész özvegyen maradt leányát, Lillát (Júliát?). Végelgyengülésben halt meg. Csernák István tamásváraljai ref. esperes temette Visken. Emlékét márványsírkő őrzi a viski ref. temetőben.

Lator Bálint (Visk, 1820. február 10. -- Máramarossziget, 1889. október 10.): jogtanár, Szilágyi István mellett a máramarosi jogakadémia egyik újjászervezője a kiegyezés után. Szülei Lator Mihály és Czébel Krisztina gondos, vallásos nevelésben része- sítették. A viski elemi iskola elvégzése után 1834-től 1842-ig a máramarosi líceumban tanult. Saját erejéből végezte el filozófiai, jogi és teológiai tanulmányait. A szünidőket a Szatmár megyei Udvariban töltötte, Gáspár Dániel fiainak nevelője volt. "Öntökéletesítés" végett Késmárkra majd Pozsonyba ment, ahol 1844-ben királyi táblai jegyzővé esküdött fel. 1845-ben Pesten ügyvédi vizsgát tett, de ügyvédi iroda nyitása helyett elfogadta a máramarosszigeti református líceum elöljáróságának meghívását. A szigeti nemesség anyagi támogatásával ez év november 1-től a líceum rendes tanára lett. A szabadságharc idején a szülők kérésére folytatta tanári munkáját a tanároktól, de tanulóktól is megritkult isko- lában. Nagy megterhelést és önfeláldozást jelentett az "alma mater" megmentése az álta- lános zűrzavarban, majd az abszolutizmus idején. Az utóbbi elnyomó, megalázó és erő- szakos politikájától elkeseredve 1850. július 31-én leköszönt hivataláról és Viskre költö- zött. Két éves otthon tartózkodása ideje alatt volt ügyvéd, földbecslési választmányi ügyvezető, községi tanácsi elnök. Miután Várady Gábor szervező munkájának köszönhe- tően sikerült a szigeti iskola patronálását és a gimnázium helyreállítását erdélyi főurak által elérni, a felgimnázium megnyíltával ismét felkérik Lator Bálintot, hogy" jöjjön, mert többre bízzák ezután" 1852. november 1-től mint felgimnáziumi tanár latint, magyart, németet és történelmet tanít, valamint Pogány Károly alispán gyermekeinek nevelője is. 1853-ban feleségül veszi Kovásy Erzsébetet. Tanári és közhasznú tevékenységének fénykora a 60-as, 70-es és 80-as évekre esik. Nagy érdeme van az érettségi vizsgák visszaállí- tásában és a jogakadémia létesítésében és elismertetésében. Mint jogakadémiai tanár is megtartotta német és görög nyelvóráit a főgimnáziumban. Nyugdíjba vonulásakor 1889. augusztus 22-én mint a máramarosszigeti jogakadémia oszlopos tagját "örökös tiszteletbeli jogtanár címmel ruházták föl".

Lassu István (Visk, 1797. április 12. -- Pest, 1852. január 19.): Statisztikai és földrajzi író, az MTA l. Tagja (1883). A viski elemi iskola elvégzése után a máramarosszigeti főiskolán bölcseletet, teológiát és törvénytudományt tanult, ugyanott 1817-1818-ban a retorikai osztályban görög nyelvet és egyetemes történelmet tanított. Pályáján a széki gróf Teleki család segítette. 1823-tól az udvari kamara írnoka és lajstromozója Budán, 1846-tól alirattárnok és Tolna vármegye táblabírája volt. Hivatali teendőin kívül tudományos munkával is foglalkozott. Vegyes dolgozatai 1823-tól jelentek meg a Tudományos Gyűjte- ményben Tíz kötetet tesznek ki az 1827-1830 között megjelent geográfiai, történelmi és statisztikai leírásai kora különböző országairól (Franciaország, Nagybritannia, Orosz Birodalom, Lengyel Királyság, Porosz Királyság, Török Birodalom, Ausztria, Svájc, Norvégia, Algír és Olasz Államok). Köteteit idegen nyelveken megjelent művek alapján állította össze utalások nélkül, nem önálló kutatómunka eredményei, de tekintélyes statisztikai anyaga a szerzőt a statisztikának mint tudományágnak egyik első magyar- országi művelőjévé tette. Ebben a tekintetben figyelemre méltó "A statisztikába való bevezetés" c. műve. Közben sokat fordított Horatiustól, kedvenc költőjétől, s "hozzáfogott magyarázó jegyzetekkel ellátott kiadásához, de az iskolai emberek által, "nem érdemtelenül", cserbenhagyatva csak az első kötetig jutott el". Lefordította Zschokke Áhítatosság órái-nak 4. és 5. kötetét a nyolcból. 1832-ben kiadta világtörténetének 2. kötetét Augustus koráig, de érdeklődés hiányában félbehagyta. 1833-1834-ben az Esmeretek Tárát szerkesztette 1836-ban pedig Merkur címmel származástani, történelmi és statisz- ikai zsebkönyvet indított, azonban az erős kritika és cenzúra miatt ezt is abbahagyta. 1833-ban lett az Akadémia tagja. Utolsó irodalmi munkái az Ujévi gondolatok 1839-re és James útmutatása az üdvösségre.
Fő művei:
A statistikára való bevezetés, és Európának Statistikai, geographiai és historiai rajzolatja... Pest, 1828
Világ történetei I-II. , Buda, 1832.

Lévay Borbély József (Huszt, 1786. – Visk, 1829. március 3.): református lelkész. Máramarosszigeti és debreceni tanulmányai befejeztével Asszony- vásáron volt rektor, majd Göttingában és más külföldi városokban tanult. Az anyanyelvén kívül hat nyelven beszélő lelkész külföldi útja után Viskre jött lelkipásztornak. 1817-től 1829-ig szolgált Visken. Itt esküdtek meg feleségével, a sarkadi születésű Csatári Máriával 1818. április 21-én. Első gyermekük, József, 1819. március 15-én született, Pilászi Mihály técsői lelkész keresztelte, és Ungi Mihály és Dömöcs Heléna tartotta keresztvíz alá. (Praed, Josephus Lévay Loci V. Dei Minister, Mária Csatári dé Sarkad: Josephus Susceptor: Adm. Rev. D. Mich. Pilászi Porveh Tetcsői onsiis Pastor, Susceptrica: Heléna Dömöcs, Michaeli Ungi uxor.) Albert nevű gyermekük 1823. május 11-én jött világra. Keresztszülei Heczel István és Máté Jánosné voltak. Lévay József tizenkét évi hű szolgálat után hunyt el Visken „forróbetegségben”.

Mándrik Iván (Visk, 1945. szeptember 17. -- ): történész, a történelemtudományok kandidátusa, az Ungvári Nemzeti Egyetem Új- és Legújabb Kor Történelme Tanszékének docense. Földműves családban született. Visken érettségizett 1963-ban, 1967-ben szerzett diplomát az Ungvári Állami Egyetem Történelem Karán kitűntetéssel. Kandidátusi értekezését 1973-ban védte meg az Ungvári Állami Egyetem Szaktanácsa előtt Az agrár- proletariátus helyzete Magyarországon a XX. sz. elején (1900-1914) címmel, tudományos vezetője I. M. Hrancsak professzor. Az MTA SZSZBM Tudományos Testületének tagja. Tudományos konferenciák rendszeres résztvevője. Kutatási területe: Tudományos kutatásának témakörei: Magyarország a 19. században és a 20. század elején, a Duna--Tisza medence népei, Ausztria--Magyarország nemzeti- ségi és politikai problémái. Munkáinak minőségéhez hozzájárultak a magyar, a francia és a szlovák nyelv ismerete és a moszkvai, lembergi és budapesti egyetemeken töltött szolgálati gyakorlatain szerzett tapasztalatai. Kandidátusi disszertációja megvédése után az Ungvári Állami Egyetem történelmi kara új- és legújabb kor történelme tanszékének docense, 5 éven át a kandidátusi disszertációk értékelését végző tudós bizottság titkára volt. Doktori disszertációjának megvédését követően az Ungvári Nemzeti Egyetem történelem karának dékánjává nevezték ki.

Méhes György (Visk, 1746 – Kolozsvár, 1809. március 12.): tanár, író, Méhes Sámuelnek, az MTA tagjának apja. Szülőfalujában végezte elemi iskoláit, és innen került Máramarosszigetre, majd Kolozsvárott, Göttingenben és Utrechtben folytatta tanulmánya- it. 1775-től református pap volt Nagyszebenben, 1776. novemberében a kolozsvári refor- mátus kollégiumban Pataki Sámuel bölcseleti és matematikatanár mellé segéd- tanárnak nevezték ki, később rendes tanár lett. 1809-ben bekövetkezett haláláig Wolf, Leibniz és Kant művei alapján filozófiát tanított.
Munkái:
Temetési oratio. Mellyben néh. Mélt. l. b. Alvinczy Gábor ur ... utolsó tisztesség tételének alkalmatosságával, az ember rövid életének akármely kedvetlen viszontagsága- iban és főképen annak bizonytalan végében tündöklő véghetetlen isteni bölcsességnek némi némű nyomait kivánta szemléltetni ... A kolozsvári belső-farkas-utczai templomban 1788. Szent Jakab hava 22. Kolozsvár, 1789. (Verestói beszédével együtt).
A jó vitéznek Istentől ajándékoztatott és az emberi szorgalmatosság által kipalléroztatott fegyverekkel felkészült, és földi győzedelmei után az halhatatlan győzedelmes lelkek seregében által-lépett ifju vitéz néhai mélt. l. b. Losonczi Bánffi István ur, életében a b. Splényi gyalog regementnek egyik vitéz főhadnagya ... A kit előállitani igyekezett hajdani egyik tanítója ... a kolozsvári farkas-utczai nagy-temlomban 1794. Kisasszony havának 11. napján. U. ott, 1795. (Szatmári Pap Mihály gyászbeszédével együtt).
Arithmetika. Az alsóbb osztályok számára. Kiadta Méhes Sámuel. Kolozsvár, 1814. (Bel- ső czíme: Az arithmetikának első része, melyben a számvetéseknek közönséges regulái adattatnak elő. Ujabb kiadásai: 1819. és 1833. ugyanott).
Gyászverset írt a Pataki Sára asszony, b. Intze Mihály házastársának emlékére: Emlékezet oszlopa (Kolozsvár, 1794) cz. gyűjteményes munkába.

Milován Jolán (Visk, 1944. augusztus 18. -- ): Született Heczel Jolán, matematikus, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szerveztének elnöke. Visken született Czébely Emma és Heczel Bálint harmadik gyermekeként. Apját koncepciós per alapján 25 év rabságra és 5 év vándorlásra ítélték. A középiskolát szülőfalujában végezte, 1969-ben szerzett diplo- mát az Ungvári Állami Egyetem matematika karán. A nagyszőlősi műanyagcikkgyár közgazdászaként dolgozott. 1989-től a KMKSZ Nagyszőlősi Városi Szervezetének elnöke, 1996-tól pedig a Szövetség Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének elnöke. A Nagyszőlősi Járási Tanács képviselője.

Pál Eszter (Visk, 1983 -- ) népzenész, énekes, A Pál család tagja, István húga. Már gyermekkorától olyan családi légkörben nevelkedett fivérével együtt, ahol a zene a legtermészetesebb módon volt jelen a mindennapi életükben. Zenei tanulmányait egész kiskorában kezdte. 2008-ban a Debreceni Egyetem Konzervatóriumában zongoratanári és kamaraművész diplomát szerezett. A népzene iránti szeretete viszont a debreceni évek alatt is mindvégig megmaradt. A konzervatóriummal egyidőben befejezte a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola népzene szakát, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem népzene tanszakán is befejezte tanulmányait.
2008 óta a Magyar Állami Népi Együttes Zenekarának énekese, mellyel a külföldi (Amsterdam, Brüsszel, Luxemburg, Berlin, Varsó) és hazai koncertek, fesztiválok (Népzene Ünnepe - Művészetek Palotája, Művészetek Völgye - Kapolcs, Tavaszi Fezstivál – Budapest, Kaláka Fesztivál - Diósgyőr) visszatérő fellépője. 2009 augusztusában családjával az Egyesült Államokba kaptak meghívást, ahol több koncertet, előadást és kurzust tartottak. 2007 óta a Pikéthy Tibor Zeneművészeti Szakközépiskola népi ének tanára.
Díjai:
1992. "Pro Cultura Hungarica" díj (Tisza Együttes)
2000. "Európa díj a Népművészetért" (Tiszapéterfalvi Népzenei Együttes)
2004. Országos Főiskolai Kamaraverseny Nívódíj
2006. Országos Főiskolai Bach Zongoraverseny Különdíj

Pál István (Szalonna) (Visk, 1980. június 6. -- ): prímás, népzenész, zenepedagógus.
Zenészcsaládban született. Szülei, Jancsó Katalin és Pál Lajos mindketten zenetanárok voltak. Édesapja emellett, aki évekig a Kijevi Operaház karmestereként dolgozott, nép- zenét gyűjtött Kárpátalján, illetve szülőfalujában lakodalmakban muzsikált. Pál István zenei tanulmányait a tiszapéterfalvi zene- iskolában kezdte, majd Murzsa Gyula kezei alatt ismerkedett a cigányzenével. Középiskolába a komoly múlttal rendelkező Debreceni Re- formátus Kollégium Gimnáziumába járt.
A fiatal hegedűs 1993-ban elnyerte a Ki Mit Tud? televíziós tehetségkutató verseny különdíját, 1999-ben pedig a Népművészet Ifjú Mestere címmel tűn- tették ki. Blaskó Csabától és Kálmán Pétertől erdélyi népzenét kezdett tanulni, majd tercprímásként csatlakozott a Galga zenekarhoz. Néhány évvel később a kárpát-medencei, szláv, cigány és zsidó zenét is játszó Fonó Zenekar tagja lett. A muzsikálás mellett népzenegyűjtéssel foglalkozott erdélyi és kárpátaljai területeken, valamint gyökereinek köszönhetően a tanítás is egyre fontosabb részét képezte életének. Ma már az ország szinte valamennyi tájáról vannak tanítványai.
Évek óta a Magyar Állami Népi Együttes zenekarvezető prímásaként dolgozik, de emellett számtalan formációban láthatja, hallhatja a népzenét és világzenét kedvelő közönség. Állandó vendége többek között a cimbalmos Unger Balázs vezette CimbaliBand fellépéseinek.
Pál István "Szalonna" és Bandája nevű saját zenekarának – melynek tagjai a Magyar Állami Népi Együttes zenészei – repertoárján a legszebb kárpát-meden- cei dallamok mellett népzenei feldolgozások is szerepelnek. Énekes szólistájuk évkig a többszörös eMeRTon díjas Herczku Ágnes volt, majd húga Pál Eszter lett Európától Amerikán át Ázsiáig a világ számtalan pontján felléptek már.
2006-ban Pál István "Szalonna" az év előadójaként Artisjus díj-at vehetett át, 2008-ban pedig eMeRTon-díjat is.
Közreműködik a Rendhagyó Prímástalálkozó elnevezésű programban is, olyan nagy- szerű népzenei és jazz-előadók társaságában, mint Lakatos Róbert, Vizeli Balázs, Balogh Kálmán, Doór Róbert, Mester László, Herczku Ágnes, Korpás Éva, Both Miklós, illetve Dresch Mihály.
Pál István „Szalonna” közkedvelt muzsikus, aki otthonosan mozog a Kárpát-medence valamennyi tájegységének népzenei világában.

Pál Katalin (Visk, 1958. április. 23. --): zenepedagógus, karmester. Miután Visken elvégezte az általános iskolát és zeneiskolát, Ungváron a Zeneművészeti Szakiskola szolfézs, ének-zene, karvezetés karán folytatta tanulmányaimat. Itt diplomázott 1978-ban.
Zenepedagógusi pályája szülőfalujában indult. Ukrán, orosz és magyar anyanyelvű gyerekeket tanított. Vallomása szerint tanári hivatását egy csodá- latos zenei közegben kezdhette, ahol kitűnő szakemberek segítették a munkáját.
1979-ben, házasságot kötött Pál Lajos zenetanár-karnaggyal. Két gyermekük született, István és Eszter, akik szintén a zenei pályát választották. A Visken töltött évek, amelyek alatt férjével aktív részesei voltak a község kultúrális életének, meghatározóak voltak további életére. Férjével együtt vezette a község vegyeskarát, és a zeneiskola gyermekkórusát.
Mikor 1986-ban Péterfalvára (Nagyszőlősi járás) költözött családjával, a Péterfalvi Zeneiskolában szolfézst és zongorát tanított. A szolfézsórákon bevezette a Kodály-módszert. Férjével elindították a hangszeres népzene- és néptáncoktatást, 1987-ben megalapították a Gyermek Néptánc és Népzenei Együttest. A klasszikus zenét tanuló gyerekek párhuzamosan magyar népzenét is tanulhattak. 2000-ben az gyüttessel átvehették a ham- burgi Alfred Toepfer F. V. S. Alapítvány Európa-Díj a Népművészetért kitüntetését. A gyerekegyüttessel egyideüleg vezette a községben működő felnőtt Népi Együttes kórusát, mely elnyerte a Kíváló Együttes minősítést és megkapta a Pro Cultura Hungarica díjat.
Pál Katalin szerint, bár a péterfalvi évek szakmailag igen gazdagnak bizo- nyultak, az ország nehéz gazdasági helyzete kényszerítette őket arra, hogy máshol keressék boldogulásunkat.
1999-ben, Magyarországra telepedtek, azonban a mai napig sem szakadt meg kapcsolatuk Viskkel és Kárpátaljával. Továbbra is tanítanakk a Péterfalvi Zeneiskolában. Szervezik a Kárpátaljai Magyar Népdaléneklési Versenyt, nyaranta a Népzene- és Néptánc-tábort, a Kölcsey Nyári Akadémiát a pedagógu- sok részére. Évközben pedig Magyarországon tanít, Püspökhatvanban, ahol három nemzetiség él együtt (szlovákok, svábok és magyarok). Emelett két felnőtt kórust vezet. „Ugyan azt csinálom, csak mindig máshol" – mondja, majd így folytatja: „Szerencsésnek érzem magam, mert van egy szerető családom; a szakmám, a munkám, a hobbim ugyan az a tevékenység."

Pál Lajos (Visk, 1951. július 10. -- ): karnagy, népzenész. Általános iskolai tanulmányait szülőfalujában fejezte be, majd kitűntetéssel elvégezte az Ungvári Zeneművészeti Szak- középiskolát. Diákévei alatt sokat zenélt bátyja, Pál Károly zenekarában, aki nagyszerű zenész volt. 1970 és 1975 között a Kijevi Zeneakadémia karvezetői karán tanult, melyet kitűnő eredménnyel fejezett be. Közben az opera és szimfonikus karnagyi szakon is diplomát szerzett. Ezek után munkát kapott a Kijevi Operaház kórusában. Miután 1978-79 között letöltötte katonai szolgálatát egy katonai együttes kórusában, visszatért Kárpátaljára.<P>
Rövid ideig a Viski Gyermek Zeneiskolában és a Huszti Közművelődési Szakközépiskolában dolgozott, közben vezette Visk nagyközség vegyeskarát. 1979-ben házasságot kötött az ének-zene tanárnő és karmester Jancsó Katalin- nal.
1986-ban családjával Péterfalvára költözött. 13 éven át volt a Péterfalvi Zeneiskola igazgatója, valamint a Tisza Ének- és Néptáncegyüttes művészeti vezetője, amelyet feleségével rövid időn belül országos hírűvé tettek. Ezek alatt az évek alatt együtt meghonosították a Kodály-módszert és a népzene és néptánc oktatást a zeneiskolában, valamint megalapították a Gyermek Népzene- és Nép- táncegyüttest. Párhuzamosan klasszikus zenével is foglalkozott. Több alkalom- mal vezette az Ungvári Filharmónia Szimfónikus és Kamarazenekarát. 1997-ben meghívást kapott a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskolára. Az Ének-Zene Tanszéken tanított, ahova azóta is visszajár.
1994-ben Iglói Évával és Rónai Lajossal elindították az első Kárpátaljai Népzene és Néptánc Tábort Tiszapéterfalván, melyet jelenleg is szerveznek évről-évre. 1998-tól a népzenei tábor ének-zene és kézműves táborral bővült.
Pál Lajos, 1999 óta Magyarországon, Püspökhatvanban él, azonban nem szakadt meg kapcsolata Kárpátaljával. Szervezi a nyári továbbképzéseket, tábo- rokat, óraadó tanár a II.Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán.
Jelenleg, az Aszódi Podmaniczky Művészeti Iskola tanára. Pedagógiai munkássága mellett aktív résztvevője a galgamenti községek kulturális életé- nek. Püspökhatvan községben, több együttes működése fűződik a nevéhez: felnőtt kórus, gyermek néptáncegyüttes, három népi zenekar, hagyományőrző együttes. A magyar mellett, figyelmet fordít a szlovák hagyományok feltárására és továbbadására. Rendszeresen vesz részt országos minősítő versenyeken mint zenei zsűri.
Pál Lajos credója, hogy a magyar kultúra megismeréséhez és megszerettetéséhez, nemzeti értékeink megbecsüléséhez a népzenén és a néptáncon keresztül vezet út. Ahol élő muzsika, zenekar van, ott táncolni is lehet, míg gépzenére képtelenség lélekből jövő táncot ropni.

Elismerései:
1991 Pro Cultura Hungarica Díszoklevél és Emlékplakett
1999 Az Ukrán Köztársaság Érdemes Népművelője
2000 Európa Díj a Népművészetért (Hamburg)
2006 Aszód Városáért Emléklap
2006 A Magyar Köztársaság Oktatási és Kultúrális Minisztériumának ÉLETFA-DÍJ-a
2008 a galgamenti népi kultúra ápolásáért V. Dudás Juli-Díj
2008 ARTISJUS-DÍJ a kortárs magyar zene oktatásáért
2009 Pest-megyei Közművelődési Díj
2009 Bezerédj Díj (Budapest) -- a Pál család kapta
2010 Örökség-Pedagógiai Díj (Budapest)

P. Lator Ilona (Visk, 1962. december 22 vagy 8. --): néprajzkutató, pedagógus. Földműves családban született. A viski magyar tannyelvű középiskola általános iskolai osztályainak elvégzése után felvételt nyert az Ungvári Zádor Dezső Zeneművészeti Szakiskola karmesteri szakára. Tanulmányai befejeztével 1985 és 1994 között a Viski Gyermek Zeneiskola tanára. A 90-es évek elején jelentős sikereket ér el a KMKSZ viski alapszervezete által patronált Viski Vegyeskarral, amelynek karmestere volt 1994-ig. A kárpátaljai rendezvényeken (a KMKSZ folklórfesztiváljain, a Técsői "Aranyősz" kórustalálkozókon) kívül a kórus színvonalas fellépéseivel tett eleget több magyarországi meghívásnak. A szakma elismerését jelentette az énekkar részvétele az 1993 tavaszán megren- dezett XVII. Bárdos Lajos Zenei Hetek rendezvényén, amelyen a több európai országból érkező vendégkórussal együtt a Mátyás Templomban elénekelhették Bárdos Lajos Aeterne Rex-ét, és önálló műsort mutathattak be a Régi Zeneaka- démia Liszt Ferenc Kamaratermében.
1994—1998 között az MVSZ Kárpát-medencei régiójának referense Buda- pesten, 1999—2001 között pedig a KMKSZ irodavezetője. Közben magyar szakos diplomát szerez az Ungvári Nemzeti Egyetemen, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karának folklór tanszékén 3 éves Phd-s képzésben vett részt. Kutatási területe: népszokások, a kárpátaljai magyarság hiedelemvilága, valamint a ruszin—magyar néphit közös motívumai, összehasonlító vizsgálatok végzése. E témakörben tanulmányai jelentek meg, többek között a Kul- túrakutatás Kárpátalján című néprajzi, kulturális, antropológiai konferencia tanulmány-kötete (Jankó János Néprajzi Egyesület—Kárpátaljai Magyar Kultu- rális Szövetség, Budapest—Ungvár, 2005) Nevéhez fűződik a kárpátaljai civil szervezetek névjegyzékének első összeállítása. Jelenleg Ungváron él, 2006-tól az Ungvári Dayka Gábor Középiskola pedagógusa, kétgyermekes család- anya, férje, Perduk János, a lvivi Szvit Tankönyvkiadó magyar szerkesztője.
Művei:
A Kárpátaljai magyar kulturális szervezetek, intézmények, társaságok, egyházak, alapít- ványok stb. névjegyzéke, Magyarok Világkönyvtára, Magyarok Világszövetsége, 1995
'Kimegy a lelke, marad a test”. A halállal és temetkezéssel kapcsolatos szokások, hiedel- mek Visken . Monográfia. Intermix Kiadó, Ungvár—Budapest, 2005

Rankay József (Visk, 1899. február 8. – Budapest, 1961. július 15.): jogász, katonatiszt. Annak ellenére, hogy Visken született, gyermekkoráról és családi körülményeiről szinte semmit nem tudunk. 1918-ban avatták hadnaggyá, pár hónapig az I. világháborúban, az olasz fron- ton harcolt. 1919-ben helyezték Kercára, ahol 1920. augusztus 1-jén az ottani helyőrség parancsnokaként katonáival és a hős helybéli lakosokkal elűzte a trianoni békediktátum aláírása után benyomuló Szerb-Horvát-Szlovén Királyság csapatait. A diadal után a szerbek erősítéssel visszafoglalták a magyar területet, és sok szomoróci hőst börtönbe vetettek. Áldozatuk mégsem volt hiábavaló, mert mint ismeretes, 1922. február 9-én a Határmegállapító Bizottság a helyi lakosok bátor helytállásának hatására úgy döntött, hogy Szomoróc visszatérhet az anyaországhoz. 1921-ben áthelyezték Jászberénybe. Akkoriban szerezte meg a jogi doktorátusát és léptették elő főhadnaggyá. 1929-ben született egyetlen leánya, Pálma. 1932-ben Szolnokra, majd 1936-ban Miskolcra helyezték át. 1939. márciusában Kárpátalja visszacsatolásával ellátogatott szülőhelyére, Viskre, ahol felszabadítóként ünnepelték. 1940. nobember 1-től a Honvédelmi Minisztérium 8/b. osztályán előadóként dolgozott, elvégezte a törzstiszti tanfolyamot és így őrnagyi rangot kapott. 1941-ben jelent meg könyve: "A tartalékos tiszt jogállása” címmel. 1942-ben a Honvédelmi Minisztérium Elnökségén dolgozott előadóként. 1944. február 23-án indult az orosz frontra. A 24. gyalogezred 24/II. zászlóalj parancsnoka volt. 1944. április 27-i orosz ellentámadás során megsebesült, a munkácsi kórházban feküdt. Hősies helytállásáért lovagkereszttel tüntették ki, alezredessé léptették elő és Visk díszpolgárává avatták. Felgyógyulása után visszatért a Honvédelmi Minisztérium Elnöki Osztályára, ahol a zsidó tartalékos tisztek felmentése a munkaszolgálat alól tartozott feladatai közé. 1945-ben áttelepítették a HMet Passauba, ahol amerikai fogságba esett. Szabadulása után visszatért Magyarországra. 1956. októberében a várható orosz támadásra való tekintettel levélben felajánlotta katonai szolgálatait a Győri Kormánynak. Mikor a Forradalmat leverték, e levél kapcsán le akarták tartóztatni. Tüdőgyulladással befeküdt a budapesti Szent János Kórház Tüdőosztályára, ahol állapotára való tekintettel az orvosok bent tartották. A kórházban könyvet írt a kommunizmus megdöntésének és a magyarság felemelkedésének lehetőségéről. A tüdőosztályon tbc fertőzést kapott. 1961. július 15-én halt meg. Rankay Józsefet a budapesti Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Varga Sándor (Visk, 1955. május 15. --): FIFA-menedzser. Varga Sámuel és Hánka Klára második gyermekeként született. Az általános iskola 5 osztályát szülőfaluja magyar tannyelvű, a többit az ukrán tannyelvű iskolájában járta, itt is érettségizett 1972-ben. Már iskolás korában lelkes tagja volt a község ifúsági csapatának. Tanulmányainak következő állomása 1972 és 1975 között a Lembergi Testnevelési Főiskola volt. A kötelező katonai szolgálatát a Szovjet Hadsereg Balti Flottájában töltötte le (1975-77). Ezek után a Moszkvai Testnevelési Egyetemen tanult, ahol 1980-ban tanári és labdarúgó szakedzői diplomát szerzett. Első munkahelye a 22. Moszkvai Nyári Olimpia jatekok Szervező Bizottságánál volt, majd a Testnevelési És Sporttudományi Kutatóintézmény labdarugó laboratóriumá nak lett tudományos munkatársa. Kandidátusi disszertációját a labdarúgók és labdarúgócsapatok játékteljesítménye objektív méréséről írta. A Szovjet Labdarúgó Szövetségben olyan neves edzőkkel dolgozott együtt mint Lobanovszkij, Beszkov, Malofejev. 1984 nyarán Magyarországon telepedett le, és a Budapesti Testnevelési Egyetemen tudományos munkatárs lett, majd a Magyar Labdarúgó Szövetség munkájában is részt vett. 1991 októberétől Mészöly Kálmán asszisztenseként Szaud Arábia legnagyobb labdarúgócsapatánál, az Al Ittihad-Jeddánál dolgozott. Mészöly távozása után Varga még évekig maradt a közelkeleti királyságban. 1996-ban megalapította sportszervezéssel, menedzseléssel foglalkozó cégét, a Sela Sports Internationalt. Még ebben az évben Zürichben Sepp Blattertől, a FIFA elnökétől átvette az ügynöki oklevelet. A 2006-os Labdarúgó Világbajnokságra kijutott ukrán válogatott tagjaiból 8 volt Varga Sándor ügyfele, majd később a válogatott edzője, az aranylabdás Oleg Blohin is Varga Sándort választotta menedzserének. Olyan világhírű játékosokat és edzőket képvisel mint Andrej Kancselszkis a Manchester Unitedből, Oleg Luzhny a Londoni Arsenalból, Sergei Rebrov a Tottenham játékosa, Andrei Gusin es Alekszander Sovkovszkij a Dinamo Kiev játékosai. Varga Sándor társadalmi munkában az UEFA edzőbizottságának szaktanácsadója. Feleségével, Larisszával két gyereket nevel: Viktória lányuk 1985-ben született Moszkvában, s a Cambridgei Egyetem mesteri fokozata elvégzése után bankszakemberként dolgozik Londonban. Karolina lányuk, aki már Budapesten született, 1987-ben, a Warwicki egyetem jogi karán végzett, szinten Londonban dolgozik jogászként. Varga Sándor a mai napig szerelmese szülőföldjének Kárpátaljának és szülőfalujának, Visknek. Életfilozófiáját a következő mottóban foglalja össze: „Jó dolog fontosnak lenni, de fontosabb dolog jónak lenni." 2002-ben barátaival létrehozta a „Visk” Jótékonysági Alapítványt, amelyen keresztül a nagyközség művelődését, anyagi és szellemi értékeinek megőrzését és gazdagítását kívánja szolgálni.

Viski Pál (VISCHI) (Visk, ? – Visk, 1681 előtt): református lelkész. A viski református iskola elvégzése után 1662/63-tól lett a Debreceni Kollégiumban tógás diák, contrascriba és senior is volt. 1669. április 9-én 200 tallért vett fel a Bursa sacraból külhoni tanulmányaira. 1669. augusztus 17-től Groningenben, 1670. május 2-től Fanekerben hallgatott teológiát. 1671-ben is még itt tartózkodott, hiszen köszönőverset küldött Varsányi Dániel disputációjához. Hazatérése utáni sorsáról annyit tudunk, hogy 1672-től 1678-ig Visken lelkészkedett.